Chapter 79th - Skirmish

Az ajtóig sem értünk el, amikor az ablakok betörtek, így Jace a földre rántott, karjait és lábait szorosan fonta körém, nehogy eltaláljanak az üvegszilánkok. Arcomat Jace vállába fúrtam, míg ő a sajátját a hajamba.

Mikor körülöttünk már mindent törmelékek borítottak, különös nevetést hallottam az egykori ablak irányából. Amikor felnéztem, a szüleim a sarokban álltak, ahova apu – Isten tudja, mikor – beszorította anyut, hogy védje.

Amint az ablaknál álló, sötét alak felénk indult, cipője alatt megcsikordultak az üvegdarabkák.

- Francis? – Kérdezte döbbenten Jace, mire mindannyian felé kaptuk a fejünket. Az alak valóban Alec és Tina apja volt. Pontosabban csak Tináé…

- Személyesen… - Bólintott, mikor megállt mellettünk. Jace felé nyújtotta a kezét tenyérrel felfelé. – Kérem a gyűrűt!

- Milyen gyűrűt? – Adta Jace a tudatlant. Francis megragadta Jace vállát, és felráncigálta maga mellé, így Jace elengedett engem.

- Tudod, nem ez az első lerendezetlen ügyünk… - Tűnődött el Francis Jace-t mustrálgatva. Eközben engem apu erősen megragadott, és elhúzott Jace-ék mellől.

- Nem? – Csodálkozott el Jace. Látszott, ő sem érti teljesen, miről van szó.

Miközben apu épp készült megütni Francis-t, ő felemelte a kezét, ujjai összezárultak támadója öklén, majd egy hirtelen mozdulattal kicsavarta a kezét, és arrébb lökte. Láttam, amint anyu épp az eddig becsukott ajtón lép ki kezében egy baseball ütőt tartva. Úgy éreztem, segítenem kell neki, pedig ő intett, hogy maradjak egyhelyben.

- Nem, Jace. Emlékszel a tavalyi nyárra? – Ahogy megkérdezte, Jace-nek elkerekedett a szeme. Épp készültem feléjük indulni, amikor Francis gyorsan mellettem termett, és a hajamnál fogva ragadott meg. Felkiáltottam a fájdalomtól.

- Hagyd békén, Mayka-t! Neki semmi köze ehhez… - Tiltakozott Jace, mialatt megkísérelte kiszabadítani magát Francis szorításából.

- Dehogyis nincs! Ugyanis van egy ajánlatom… - Kezdett bele. – Ha ideadod a gyűrűt, el tudlak vezetni titeket ahhoz, aki Mayka-t megerőszakolta…

- Honnan tudod te ezt? – Vált Jace arca falfehérre.

- Maga az illető mondta el nekem... – Nevetett fel keserűen, majd egy hatalmasat lökött rajtam, aminek köszönhetően elvesztettem az egyensúlyom, és lefejeltem a nem messze állóasztal üveglapját, ami ennek köszönhetően ezernyi darabra törött, én pedig a törmelékbe zuhantam.

- Mayka! – Kiáltott utánam egyszerre Jace és a szüleim, míg Francis csak nevetett.

Amikor átfordultam a hátamra, anyu a baseball ütővel fejbe ütötte Francis-t, aki összeesett, és elengedte Jace-t. Jace egyből hozzám szaladt, és a törmelékbe tenyerelve hajolt fölém a nevemen szólítva, ám ekkor én már nem voltam magamnál.