Művészeti tábor

Akkor itt is lennék újult erővel, kipihenve. :D

Hétfőn fél tíz körül indultunk a szentlőrinci iskola mellől egy régi, kissé rozoga busszal. Nagyjából egy óra múlva meg is érkeztünk a sikondai táborhoz.

Mielőtt elindultunk, közölték velünk, hogy egy nappal előbb kell hazajönnünk, mert akié a tábor, az elnézte az időpontokat, és csütörtökre már másokat várt. Gólyatáboros egyetemistákat. És a tanárok úgy gondolták, jobb, ha mi nem látjuk őket meg amiket csinálnak... Szóval csütörtökön ötre értünk haza.

Mivel két "szak" van - a zenészek és a képzősök -, ezért először minket, képzősöket tettek ki egy parkolóban, ahonnan fel kellett gyalogolnunk egy kisebb dombra a bőröndjeinkkel/táskáinkkal. Utána pedig elvitték a zenészeket.

Ez így sokkal jobb volt, mert tavaly és tavalyelőtt mindannyian ugyanabban a táborban voltunk, és minket idegesített, hogy egész nap a fúvószenekart hallgattuk.

Ugyan a két tábor között észrevehetőek voltak a különbségek, nekem valahogy az idei helyszín egy kicsit jobban tetszett.

 A tábor

A zenészek ott voltak, ahol ezelőtt mi is. Ott külön volt minden egyes szoba a szabadban. Mi viszont egy komplett házban voltunk, ahol folyosók voltak.

Hatan kerültünk egy szobába a földszinten. A legjobb barátnőim: Csenge, Vivi, Kamilla; az egyik iskolatársunk: egy másik Kamilla; Csenge egyik új osztálytársa: Xaxa /alias Szabina/; és én. A mi korosztályunkból még két fiú volt, Marcell és Kristóf.

Emeletes ágyak voltak, mégis olyan kevésnek nézett ki a hely... :D Ráadásul a szobánkban volt egy ajtó, amit két összetolt ágy takart el, és nem lehetett kinyitni. Szerintem a másik oldalt befalazták, de a többiek szerint, biztos egy kis helyiség volt ott, ahol elrejtettek valamit. :D

 A két ágy és az ajtó xD

Reggeli, és vacsora előtt mi, a "nagyok" segítettünk kipakolni a tányérokat, evőeszközöket, és poharakat, utána pedig elpakolni. Ebédkor át kellett sétálnunk a másik táborhoz, ami egy kilométerre volt tőlünk. Ebéd után kaptunk jégkrémet vagy cukorkát, majd visszaindultunk alkotni.

Általában reggeli után, kilenckor álltunk neki rajzolni, majd fél egykor befejeztük, és indultunk ebédelni. Ezután háromkor álltunk neki újra a munkának, és fél hatig készítettük.

Vacsora után aki akart, elment a tanárokkal strandra, ami velünk szemben volt. Mi mindig a táborhelyen maradtunk, mert ilyenkor volt két óránk, amikor nem kellett a kicsik miatt idegeskednünk.

Nem is tudom... Talán húszan voltak az alsóból és az ötödik-hatodikból, a többiek pedig mi voltunk. Két hetedikes, akik most mennek nyolcadikba /egy fiú, egy lány/ és hat nyolcadikos /mi/, akik most mennek középiskolába /egy fiú, öt lány/. Megjegyzem a hetedikes fiú, Marcell valójában olyan idős, mint én, csak éppen év-vesztes. Kár... Pedig osztálytársak is lehettünk volna...

Voltak hárman-négyen testvérek a kicsiknél. Nem is kell mondanom, hogy mind fiú volt, és mindig akkora felfordulást tudtak csinálni, hogy mi már a fejünket fogtuk meg kiabáltunk velük. A nap végére már a fejünk is megfájdult. Például az utolsó éjszaka az a Kamilla, aki a barátnőm, elvett az egyiktől egy üres Nestea-s üveget, és azzal ütötte őket... :D


És akkor a munkáinkról... /A képek nem pont úgy látszanak, ahogyan az igaziak, mert nem pont onnan fényképeztem le őket, ahonnan rajzoltam./ :)

Hétfő délután elkezdtünk megrajzolni egy szódásüveget három pohárral, egy félig elégett gyertyával, és egy cigarettás dobozzal. Szerencsére nekem nem kellett megrajzolnom a cigarettás dobozt, mert nem lehetett rendesen látni... :) Miután megrajzoltuk, vízfestékkel kellett kifestenünk.

Az eredeti

És amit én csináltam

Ezt a munkát másnap délutánra befejeztük, és nekiálltunk ceruzával megrajzolni, és tónusozni egy virágokkal díszített szalmakalapot és egy furcsa kinézetű kannát, amiben mindennek lehetett látni a tükörképét. Beismerem, nem igazán volt kedven az embereket is belerajzolni a tükörképbe, így azok nincsenek ott, és szerintem így sokkal jobb. :D

 Az eredeti

És amit én csináltam

Ezt majdnem befejeztük szerda estére, így csütörtök reggel már csak egy órát foglalkoztunk vele, mire elkészült. Személy szerint én teljesen elégedett vagyok ezekkel a rajzokkal, amiket gyakorlatilag három nap alatt készítettem.


És akkor egy kicsit más, de még mindig a táborhoz kapcsolódóan...

Nemrég elkezdtem az Internet segítségével finnül tanulni. Barátnőm, Csenge kért rá, hogy vigyem magammal a szavakat, mert ki akar kérdezni. Meg kell hagyni egész érdekes ez a nyelv... :D De nekem teszik. <3

Szintén Csengével pedig kitárgyaltuk Marcellt... Nos, igen... Ez van... Olyan helyes lett az elmúlt pár hónapban... Igen, tisztában vagyok vele, ez hogyan hangzik... Szerelmes vagyok-e belé? Nem tudom, hisz még soha nem voltam szerelmes. De egyértelműen tetszik nekem...

És edz...(!)  Felülés, fekvőtámasz, húzódzkodás, súlyemelés... Azt hiszem, ezt nem is említettem meg Csengének... Nah, mindegy. Majd itt úgyis látni fogja.

Ráadásul, ahogy Csenge fogalmazott: "szegről-végről együtt nőttünk fel", mert a szüleink nagyon jóban vannak egymással. Volt, hogy együtt nyaraltunk most tavasszal Siófokon. :D Ráadásul ő is a pécsi Janusban szeretne majd továbbtanulni, ahova a Csengével fogok járni szeptembertől...

És amin aztán Csenge is meg én is meglepődtünk, hogy ki tudja rakni a 4x4-es Rubik-kockát. De hogyan? Nekem még a 3x3-as sem megy valami sikeresen... :O

Rengeteget gondolkoztam rajta, vajon ezt az utóbbi néhány bekezdést közé merjem-e tenni, mert erről csak mi ketten, valamint még Xaxa tudott... Kamillának és Vivinek nem igazán szeretem volna elmondani... Ha meglátnák ezt itt, akkor már nem igazán tudnék ellene, mit tenni... Úgyhogy mindegy, de ezt le kellett írnom...


Azt hiszem, hogy csak ennyi történt, ami érdekes volt. Nagyon jól éreztem magam, és nem bántam meg, hogy elmentem. A tanárunk pedig azon gondolkozik, hogy indítana nekünk egy továbbképzőt, ha mindannyian mennénk még művészetre...


És akkor mostantól újra jönnek majd a napi frissek. :D

Remélem, elég volt ennyi beszámoló gyanánt. :)

És még néhány kép:

 A sikondai tó

A sikondai stranddal szemben volt csak wifi, így ott mindenki megállt, hogy egy kicsit Internetezni tudjon. xD
A képen sorban: Kristóf, Vivi, Marcell, Csenge

Alkotás közben
Ez ugyanaz a hely, ahol reggeliztünk és vacsoráztunk, mert máshol nem volt hely... :D

A kisfiú, aki itt elől "pózol", Marcell öccse, Zsombor
Nagyon aranyos, és most megy másodikba.
Az egyik este ping-pongoztam vele. Mivel a többiek tönkre tették a ping-pong labdát, így egy pattogó gumilabdával helyettesítettük.

Márta néni és Marcell
Egyébként Márta néni a tanárunk, és egyben ő Csenge édesanyja is.

Marcell nem bírta ki, és muszáj volt elkérnie a gépemet, hogy ő is fényképezhessen.
A képen én vagyok a citromsárga pólós...

Itt is szintén én vagyok a citromsárga felsőben, hátul pedig a kékben Csenge.


 Ebédelni megyünk

A "Szekta"
Marcell, Viki néni, Kristóf



 Visszafelé a táborba

Persze muszáj volt megállni a kicsikkel a játszótérnél...

Marcell és Kristóf alkotás közben

Kamilla kicsit "ledőlt", mellette pedig Vivi rajzol

2 megjegyzés:

  1. Kedves Petra!
    Nos, elolvastam a beszámolót - és tényleg látszik, hogy jól érezted magad. Ami érdekes, hogy én előre végigpörgettem a képeket, és két megérzésem is volt, ami utólag beigazolódott a beszámolódon keresztül. EGyik az az, hogy te vagy a citromsárga pólós. Mikor megláttam a képet, támadt egy gyanúm, mintha az te lennél :)
    A másik pedig a Marcell úgy... Néztem a képeket, és közben... hmm, ez a fiú egész jól fog kinézni 18-19 évesen. Várjunk, ezt vajon Petrám észrevette? :D
    Szóval mondhatni beletrafáltam. Nekem elég érdekes ízlésem van, de most egyet értek veled. Van abban a fiúban valami, szóval csak tessék intellektuális szópárbajokat vívni vele ;)
    Örülök, hogy jól érezted magad. A rajzok jók, pár arányvesztés akadt (rövid ideig jártam rajzolni én is), de szerintem hogyha kellő időt fordítasz rá, akkor még akár foglalkozhatsz is ezzel, mert tehetséges vagy. Különösen tetszett az első képen az árnyékolás :)
    Na, örülök, hogy ilyen részletes beszámolót hoztál nekünk.
    Love.Gabriella.Fisher

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Szóval két megérzésed is volt? Talán ennyire kiszámítható lennék? :D

      És igen, én is észrevettem, hogy egész jól fog kinézni... :)
      Intellektuális szópárbaj? Van egy olyan érzésem, hogy már több ilyesfajta beszélgetésen is túl vagyunk az elmúlt években...

      Örülök, hogy tetszenek a rajzok, és köszönöm a dicséretet.

      Törlés