- Te hogy kerülsz ide? –
Kérdeztem Tinától, aki épp a homlokomon lévő sérülést látta el. Farmer, és
sötét póló volt rajta.
- Egy buliba mentem, de valaki
elrabolt, mikor hazafelé tartottam. – Mondta, miközben a szemét meresztgette,
hogy lássa mekkora a sebem, ugyanis csak az a kevés fény volt a szobában, ami a
bedeszkázott ablakon keresztül szűrődött be.
- Alec aggódik érted… - Mondtam
a lánynak, mire ő halványan elmosolyodott. - Szóval orvosnak készülsz? –
Kérdeztem az előbbi beszélgetésnek arra a részére utalva, amit nem hallottam.
Legalább is ez a következtetés jött le nekem belőle.
- Igen. – Azzal leeresztette a
karjait, és becsukta a kis dobozt. – Kész is lennénk… - Ahogy kimondta az
idegen férfi lépett be az ajtón, majd az elsősegély dobozzal a kezében szó
nélkül távozott.
- Köszönöm, Tina. – A lány
mosolyogva bólintott, majd hátát a falnak támasztotta. – Te sem tudod, ki lehet
ez a férfi? – Kérdeztem, mire megrázta a fejét.
Én valamiért felkeltem, és az
ablakot, az ajtót, a plafont, és a falakat kezdtem vizslatni. Tinán látszott,
nem érti, mit csinálok. Már egy ideje kérdőn nézhetett rám, mire észrevettem.
- Kiutat keresek. – Magyaráztam.
- Innen? – Nézett rám még
döbbentebben.
- Persze! – Úgy válaszoltam,
mintha mi sem lenne ennél természetesebb dolog. Egy ideig még fel-alá járkáltam
a szobában, végül Tina előtt álltam meg, és elgondolkozva nekikezdtem az
elméletemnek. - Én két menekülési lehetőséget látok, legfeljebb hármat…
- Ez most tisztára úgy hangzott,
mintha Jace mondta volna… - Nevetett fel a lány. Szinte bármibe le mertem volna
fogadni, hogy fülig vörösödtem erre a megállapításra.
- Vagy futunk, amikor bejön,
vagy az egyikünk eltereli a figyelmét, míg a másikunk meglép, és segítséget
hoz, vagy az ablakon mászunk ki… - Soroltam a lehetőségeket, amiket esélyesnek
gondoltam. Bár, amikor megpróbáltam kinyitni az ablakot, az meg sem mozdult.
- Az első kettőt szerintem nem
tudjuk megvalósítani. – Rázta meg a fejét. – Minden ajtó zárva van. Se ki, se
be. De a harmadikat hogyan gondolod. Be van deszkázva!
- Elég régire becsülöm a ház
korát ahhoz, hogy ki tudjuk törni. A csavarok talán már meglazultak annyira… -
Magyaráztam el a zseniális tervnek tűnő ötletemet.
- Mivel akarod kitörni? Az
egyetlen lehetőségünket az előbb vitte el… - Ellenkezett. – És az üveg is
csörömpölni fog… Vagy miből gondolod, hogy nincs fegyvere?
- Fogalmam sincs, van-e
fegyvere. – Rántottam meg a vállam. - Gyorsan
tudsz futni? – Kérdeztem, mire meglepetten bólintott.
- Mayka, mire készülsz? – Időm
sem volt, hogy válaszoljak, már éreztem, ahogy az üvegszilánkok, és a szálkás
fagerendák végigkarcolják a bőrömet.