Chapter 81st - Francis?

Azon kaptam magam, hogy egyre gyorsabban futok, és egyre messzebb kerülök a szüleimtől. Fogalmam sem volt, merre tartok éppen, csak mentem a fejem után. Azzal sem foglalkoztam, hogy valaki esetleg elüt. Amikor megálltam, megdöbbenve vettem észre, hogy Alec-ék háza előtt állok, és az ajtót verem. Amikor Alec ajtót nyitott, én kis híján összeestem.

- Mayka, mi történt? – Kérdezte Alec beljebb húzva a nappali felé. Ott leültünk a kanapéra, és Alec egy zsebkendőt nyújtott felém. Kicsit furcsán éreztem magam mellette, elvégre azóta nem láttam, hogy megígérte, csak a bátyám lesz, és próbál megfeledkezni arról, hogy szerelmes belém.

- Alec… - Kezdtem szipogva. – Francis… Az anyám… Jace… - Nem voltam képes egyetlen értelmes mondatot sem kinyögni.

- Sss! Semmi baj! Nyugodj meg! – Bizonytalanul átkarolt, és magához ölelt.

Nem tudom, meddig ülhettünk így. Csak azt vettem észre, hogy egy álomból riadok fel. Szóval elaludtam… Ekkor kicsit összeszedtem magam, és belekezdtem a történetbe. Alec figyelmesen végighallgatott, miközben egyszer sem szakított félbe. Véleményem szerint mindkettőnknek kínos volt ilyen közel lenni a másikhoz.

- És hova lett az apám…? Mármint Francis. – Javította ki magát, amikor eszébe jutott, neki is Constantine az apja.

- Nem tudom. – Feleltem meglepetten, mert ez a kis részlet nekem sem derengett.

- És azt mondod, Jace szó nélkül lelépett… - Megállapítására bólintottam. – Vigyelek haza? Hátha otthon van…

- Megtennéd? – Válasza egy bólintásból állt, és valamiből, ami motyogásra hasonlított.

Ezután autóba ültünk, és csendben tettük meg az utat Jace házáig, ahol Alec kitett. Megkérdezte, ne jöjjön-e velem, de én azt mondtam, egyedül szeretném ezt megoldani.

Mikor a kulccsal kinyitottam a bejárati ajtót, zeneszót halottam, abból a szobából, amelyikben Jace a hangszereket tartja. Megörültem, hogy itthon van, de volt valami különös a dallamokban. Mintha nem ő játszott volna a zongorán. Halkan benyitottam, ám a döbbenettől kis híján padlót fogtam.

Jace a padlón feküdt megkötözve. Felhasadt ajkából és több sebből szivárgott a vére. A zongora mögött Francis ült, és rám mosolygott. Kezében azt a gyűrűt tartotta, amelyiket nemrég apu adta Jace-nek, hogy vigyázzon rá.

Egyből Jace mellé futottam, aki eszméletlen volt. Megráztam a vállát, mire ő résnyire kinyitotta a szemét, és kifejezéstelen arccal rám nézett.

- Jace! Jace, jól vagy? – Kérdeztem a fiút, de ő csak lehunyta a szemét. – Jace!

- Ne aggódj! – Nevetett Francis megragadva a karomat, és magával ráncigálva. – Nem lesz semmi komoly baja... Legfeljebb a halál…

Chapter 80th - What's going here?

Arra ébredtem, hogy valaki finoman ütögeti az arcomat. Valamiért egyből megéreztem, apu az. Végül kinyitottam a szememet, és valóban apuval találtam szemben magam.

- Kislányom, jól vagy? – Kérdezte aggódva.

- Igen. – Nyögtem felülve. Még mindig abban a szobában voltunk, ahol a szüleim a gyűrűt keresték. Mindent üvegszilánkok borítottak. Nem messze tőlünk Jace feszülten támaszkodott a falnak, miközben anyu egy kötszeres dobozzal a kezében jelent meg.

Nem tudtam levenni a szemem Jace-ről, miközben apu az arcomon lévő sebeket tisztította ki. Ahogy Jace tartotta vállát, meg lehetett állapítani, valami miatt nagyon ideges. Vajon mi történt, amíg nem voltam magamnál?

- Mi volt ez az egész? – Érdeklődtem zihálva.

- Mondjuk úgy, Francis a rosszfiú… - Felelt némi habozás után anyu.

- Jace… - Néztem a fiú szemébe. – Mi volt tavaly nyáron?

- Emlékszel Zack-re? – Kérdésére bólintottam. – Tavaly nyáron őt is elrabolták, hogy megfenyegessék, Tina pedig hozzám fordult segítségért, mert Zack nem szólhatott a rendőröknek. Különben megölték volna őket… A részletekbe most nem mennék bele, de Francis arra utalt, hogy ő állt ez mögött az egész mögött. – Miközben beszélt, végig a földet fixírozta.

- Milyen piszkos ügyeid vannak még? – Szívta be élesen a levegőt az édesanyám. Eközben apu végzett a sebekkel, és felkelt mellőlem.

- Nincsenek piszkos ügyeim. – Jelentette ki Jace határozottan, cipője orrával az üvegszilánkokat rugdosva. Amint felnézett, láttam elkínzott arcát. Ezelőtt soha nem volt ennyire ideges… Vagy zaklatott.

Felpattantam, hogy odamenjek hozzá, és megöleljem, de anyu megragadta a karomat, és visszatartott. Kérlelőn nézett rám.

- Mayka, ne menj oda! – Hangjából csak úgy sütött, nem bízik Jace-ben.

- Miért ne? Anya, Jace a szerelmem, és nem hazudna… - Téptem ki karomat anyu szorításából. Megfordultam, de akkor Jace már nem volt ott. – Jace? – Kérdeztem.

- Mayka, ha mindent elmond neked, akkor most miért ment el? – Kérdezte ingerülten anyu.

Kiszaladtam a helyiségből, és ismét Jace nevét kiáltottam, ám választ nem kaptam rá. Végül apu lépett mellém, és karolta át a vállamat, ám én egyből le is ráztam.

- Valaki elmagyarázná nekem is, mi a fene folyik itt? – Éreztem, ahogy egy könnycsepp végiggurul az arcomon. – És mi a fenéért kell nektek az a gyűrű? Nem értek semmit.

- Ez bonyolult… - Kezdett bele anyu. – És még túl fiatal vagy…

- Ne mondd ezt! Az egész eddigi életem bonyolult volt, és most Jace is elment… Miattad… - Támadtam neki egyre jobban zokogva. – Egyáltalán mihez vagyok fiatal?

Chapter 79th - Skirmish

Az ajtóig sem értünk el, amikor az ablakok betörtek, így Jace a földre rántott, karjait és lábait szorosan fonta körém, nehogy eltaláljanak az üvegszilánkok. Arcomat Jace vállába fúrtam, míg ő a sajátját a hajamba.

Mikor körülöttünk már mindent törmelékek borítottak, különös nevetést hallottam az egykori ablak irányából. Amikor felnéztem, a szüleim a sarokban álltak, ahova apu – Isten tudja, mikor – beszorította anyut, hogy védje.

Amint az ablaknál álló, sötét alak felénk indult, cipője alatt megcsikordultak az üvegdarabkák.

- Francis? – Kérdezte döbbenten Jace, mire mindannyian felé kaptuk a fejünket. Az alak valóban Alec és Tina apja volt. Pontosabban csak Tináé…

- Személyesen… - Bólintott, mikor megállt mellettünk. Jace felé nyújtotta a kezét tenyérrel felfelé. – Kérem a gyűrűt!

- Milyen gyűrűt? – Adta Jace a tudatlant. Francis megragadta Jace vállát, és felráncigálta maga mellé, így Jace elengedett engem.

- Tudod, nem ez az első lerendezetlen ügyünk… - Tűnődött el Francis Jace-t mustrálgatva. Eközben engem apu erősen megragadott, és elhúzott Jace-ék mellől.

- Nem? – Csodálkozott el Jace. Látszott, ő sem érti teljesen, miről van szó.

Miközben apu épp készült megütni Francis-t, ő felemelte a kezét, ujjai összezárultak támadója öklén, majd egy hirtelen mozdulattal kicsavarta a kezét, és arrébb lökte. Láttam, amint anyu épp az eddig becsukott ajtón lép ki kezében egy baseball ütőt tartva. Úgy éreztem, segítenem kell neki, pedig ő intett, hogy maradjak egyhelyben.

- Nem, Jace. Emlékszel a tavalyi nyárra? – Ahogy megkérdezte, Jace-nek elkerekedett a szeme. Épp készültem feléjük indulni, amikor Francis gyorsan mellettem termett, és a hajamnál fogva ragadott meg. Felkiáltottam a fájdalomtól.

- Hagyd békén, Mayka-t! Neki semmi köze ehhez… - Tiltakozott Jace, mialatt megkísérelte kiszabadítani magát Francis szorításából.

- Dehogyis nincs! Ugyanis van egy ajánlatom… - Kezdett bele. – Ha ideadod a gyűrűt, el tudlak vezetni titeket ahhoz, aki Mayka-t megerőszakolta…

- Honnan tudod te ezt? – Vált Jace arca falfehérre.

- Maga az illető mondta el nekem... – Nevetett fel keserűen, majd egy hatalmasat lökött rajtam, aminek köszönhetően elvesztettem az egyensúlyom, és lefejeltem a nem messze állóasztal üveglapját, ami ennek köszönhetően ezernyi darabra törött, én pedig a törmelékbe zuhantam.

- Mayka! – Kiáltott utánam egyszerre Jace és a szüleim, míg Francis csak nevetett.

Amikor átfordultam a hátamra, anyu a baseball ütővel fejbe ütötte Francis-t, aki összeesett, és elengedte Jace-t. Jace egyből hozzám szaladt, és a törmelékbe tenyerelve hajolt fölém a nevemen szólítva, ám ekkor én már nem voltam magamnál.

Chapter 78th - Another ring?

Apu vezetett, anyu az anyósülésen ült, én és Jace pedig hátul. Ő csak azért jöhetett, mert én ragaszkodtam hozzá. Senki nem szólt egy szót sem, csak a rádiót hallgattuk.

Az Empire State Building legeslegfelső emeletére mentünk fel lifttel, amikor megérkeztünk az uticélhoz. A százkettedik emeleten voltunk egy irodában, amit inkább lakásnak használhattak a kinézete alapján.

Középen hatalmas, üres tér volt. Az egyik oldalon egy konyha, a másikon pedig egy nappali helyezkedett el. A szemben lévő fal teljes egészében üvegből készült, így ki lehetett látni Manhattan-re. Jobb oldalon, a konyha mellett volt még egy ágy fölötte könyvespolcokkal. Az ágy mellett még láttam egy ajtót, ami nagy valószínűséggel egy irodába vezetett.

- Miért jöttünk ide? – Kérdeztem egyre jobban szorítva Jace kezét.

- Mert van itt valami, amit minél előbb el kell hoznunk innen. – Felelte apu. – Dorine férje, Francis már egy ideje keresi. Bármire képes lenne érte, akár ölni is.

- De Francis egyáltalán nem ilyen. – Rázta meg Jace a fejét, mialatt a szüleim már elkezdték keresni azt a valamit. – Ismerem…

- Csak azt hiszed, hogy ismered… - Fordult felé apa. – Én már rengetegszer kerültem vele összetűzésbe, és őszintén megmondom neked, nem valami sportszerű. A külvilág felé természetesen mást mutat…

- És mit kerestek? – Szóltam közbe.

- Egy olyan gyűrűt, mint ami az ujjadon van. – Ahogy kimondta apu, szinte leesett az álla, úgy nézett rám. – Honnan van az a gyűrű?

- Ööö… Jace-től kaptam egy hónapja… - Válaszoltam fülig vörösödve.

- És te? – Nézett rá kérdőn apu.

- Még az anyámtól, amikor kicsi voltam… - Válaszolt Jace döbbenten.

- Mayka, Josette azért tűnt el megint, mert a környéken lévő irodákat már átnézte, de a gyűrű még nincs meg. Viszont ez az utolsó hely, ahol lehet.

- De ha egy ugyanilyet kerestek, akkor nézzétek meg a padló alatt. – Tanácsolta végül Jace, mire mindannyian döbbenten néztünk rá. – Öhm… Még anyu mondta ötéves koromban, hogy mindig a padló alá, vagy a falba érdemes rejteni dolgokat. De ahogy elnézem, itt nem igazán lehet bármit is a falba rejteni…

- Megvan, Constantine! – Kiáltotta anyu, majd a megbontott padló alól felemelt egy kicsi, fekete zsákszerűséget. Apu felé dobta, aki egyből elkapta. Kivette a tartóból a gyűrűt, és Jace-nek adta.

- Jace, vedd fel, és kérlek, vigyázz rá! – Jace eleget tett apu kérésének. – Most pedig fussatok innen, amilyen gyorsan csak tudtok! – Én nem értettem, mi ez az egész, de Jace már megragadta a kezemet, és maga után húzott, miközben az üvegablakok szabályosan kirobbantak a helyükről.