Chapter 100th - Confrontation

Alec elmesélte, hogy Janice az egyik pillanatban felhívta, hogy ideutazhatna-e pár napra, mert szüksége van egy kis pihenésre. Erre Alec igent mondott, így Janice nemrég érkezett. Mivel Alec - saját bevallása szerint - nem valami jó szakács, így az étterem mellett döntöttek. Engem belül emésztett az a gondolat, hogyha unokatestvérek, akkor nagy valószínűséggel Janice is egy angyal. De hangosan nem mertem kimondani, így Janice mosolyogva kezdett el kérlelni.

- Nyugodtan kérdezd meg, Mayka! Csak úgy süt rólad, mire vagy kíváncsi. – Nevetett fel csilingelő hangon. – Igen, én is az vagyok, amire gondolsz. - Ezután még egy kicsit beszélgettünk. Kiderült, hogy Janice író szeretne lenni, és pont most dolgozik az első könyvének a végén, amit nagy valószínűséggel két héten belül be fog fejezni. Azt mondta, amit eddig elolvasott a kiadó, az nagyon tetszett nekik, így ki is fogják adni majd.

Janice-nek volt egy meglehetősen zavarba ejtő kérdése is, ami én elvörösödtem, Alec kuncogott, apu pedig hangosan nevetett.

- Mayka, téged eljegyeztek? – Mutatott a gyűrűre az ujjamon. Némi hebegés-habogás után sikerült elmagyaráznunk a dolgokat, mire ő csak bólintott. Már kilenc óra felé járhatott az idő, amikor megkértem aput, vigyen haza, mert már fáradt vagyok. Elbúcsúztunk Janice-től és Alec-től, azután eljöttünk.

Apu kitett a ház előtt, és csak akkor hajtott el, amikor én már bementem a lakásba. Lerúgtam a lábamról a cipőt, és a konyha felé vettem az irányt, ahol töltöttem magamnak egy pohár vizet. Meglehetősen nagy volt a csend, így feltételeztem, Jace már alszik. Halkan benyitottam a szobája ajtaján, ám a döbbenettől kis híján padlót fogtam.

Az ablakon beszűrődő félhomályban láttam Jace-t az ágyon feküdni. A derekáig be volt takarva, fölötte pedig meztelen volt. Ő már aludt, azonban a mellette ülő lány, akinek combjára helyezte a kezét, még nagyon is ébren volt. A lány félig-meddig háttal volt nekem, így nem láttam az arcát, csak a fekete haját. Igencsak kihívó, élénkrózsaszín fehérneműt viselt. Hátán a bal lapockájától egészen a dereka jobb oldaláig egy hosszú sebhely húzódott, amit nemrég szerezhetett. Egyik kezével végigsimított Jace csupasz mellkasán, majd a nyakán, és az arcán. Fölé hajolt, és egy puszit nyomott az arcára.

Nem akartam elhinni, hogy ez lehetséges. Hogy Jace… Megcsal… Ez biztosan valami rossz álom. Azonban amikor már harmadszorra csíptem meg a kézfejem, rá kellett jönnöm, ez a valóság. Egyik kezemmel a falnak támaszkodtam. A levegőt is gyorsabban kezdtem el venni. A lány felnézett, és az én tudatomig csak lassan jutott el a tény, ki is az. Lisa nézett velem farkasszemet, miközben Jace ébredezni kezdett. Jace felnyitotta a szemét, és értetlenül nézett körbe. Pillantását köztem és Lisa között váltogatta.

- Jace, ugye nem? Kérlek, mondd, hogy ez nem igaz! – Néztem a fiúra nedves szemekkel, összeszorult szívvel. Ő csak értetlenül nézett, mint aki nem tudja, mi folyik itt. Pedig tisztában kellett volna lennie vele, nem? Mivel választ nem kaptam, sarkon fordultam, és futottam.

- Maya, várj! – Kiáltott utánam Lisa, ám én nem voltam hajlandó rá figyelni. Feltéptem a bejárati ajtót, és rohanni kezdtem a hidegben, a hóesésben. Az sem teljesen tűnt fel, hogy két erős kar szorít magához, és visz valahova. Csak arra tudtam gondolni, hogy Jace mit tett, így pedig már semmi sem érdekelt.