Chapter 96th - The job...

Ebéd közben Jace folytatta apu faggatását arról, milyen volt az édesapja. Amennyit én leszűrtem a beszélgetésből az az volt, hogy Jace édesapja ugyanolyan volt tizenhét éves korában, mint most Jace. Nem csak viselkedésre, hanem kinézetre is.

Ebéd közben én csendben ültem, és gondolkodtam. Fogalmam sincs, hogy min, csak azt tudom, hogy a végére odáig eljutottam, mivel nem csinálok napközben szinte semmit, lehet, munkát kéne keresnem.

Mikor felvetettem az ötletet, először mindenki megdöbbent, utána pedig azt mondták, ha ezt szeretném, akkor vágjak bele. Bár volt apunak egy-két feltétele… Például nem dolgozhatom késő estig, vagy ha mégis, akkor ne egyedül mászkáljak a sötétben hazáig. Napközben pedig szeretné legalább egyszer megnézni, minden rendben van-e velem.

Végül engedtem a feltételeinek, és délután már a hirdetéseket nézegettem. Őszintén szólva nem igazán tudtam elképzelni, milyen fajta munkát szerettem volna, így elég lassan haladtam ezzel.

Nagyjából hét óra lehetett, amikor váratlanul Alec állított be a kezében egy szórólappal, amin az állt, hogy egy könyvesboltba keresnek egy segítőt. Azt nem írták pontosan milyen munkára, vagy hova, így bizalmatlanul néztem Alec-re.

- Biztos vagy ebben? – Kérdezte Jace megerősítve aggódásom.

- Persze. – Vont vállat Alec. – Szinte száz százalék, hogy ez jó lesz. Érzem…

- Egy próbát megér… - Vettem elő a telefonom, majd bepötyögtem a számot, és tárcsáztam.

- Igen? – Szólt bele egy ismerős férfihang. – Itt Wade Marc.

- Wade? – Döbbentem meg elmosolyodva. Hirtelen nem is tudtam mást mondani. Még a saját nevemet sem voltam képes kinyögni.

- Mayka? – Kérdezte némi szünet után.

- Ööö… Igen. Te keresel segítőt egy könyvesboltba? – Faggattam.

Egy rövid megbeszélés után megtudtam, hogy Wade-nek olyan valakire van szüksége, aki a könyvesboltban segít megtalálni a könyveket, meg ilyenek.

Megegyeztünk, ha szeretnék, akkor már másnap kezdhetek is. Beleegyeztem, majd hálálkodva Alec nyakába ugrottam.

- Jaj! Elnézést! – Engedtem el a fiút, mikor teste megfeszült, én pedig rájöttem, mire gondolhat éppen. – Figyelhetnék jobban is… - Szidtam magam.

- Semmi baj, Mayka. – Rázta meg a fejét Alec az ajtó felé véve az irányt. – Tudom, hogy néha kicsit heves vagy… - Azzal egy gyors köszönés után, ő már nem volt sehol.

Este alig tudtam elaludni, annyira izgatott voltam a következő nap miatt. Jace átkarolt, és erősen láncolt magához, miközben egy altatódallal próbált meg hatni rám. Először jót mulattam ezen, azonban hamarosan leragadtak a szemeim.