Chapter 87th - "I'm indestructible"

Amíg Jace és én úgymond „nyaltuk-faltuk” egymást, addig apu félrenézett. Láthatóan ez azon dolgok közé tartozott, ami nem igazán érdekelte.

- Feltételezem, jobban vagy… - Mosolyodtam el, miközben hátrébb húzódtam, és leültem a kanapé szélére.

- Ahogy mondod… - Megpróbált felülni, de apu és én egyszerre toltuk vissza fekvő helyzetbe. – Gondolom, egy ideig itt kell maradnom… - Állapította meg, mire mindketten bólintottunk.

- Annyira megijesztettél, Jace. – Ismertem be. – Mi történt?

Ahogy elnéztem, Jace arcába egyre inkább kezdett visszatérni az élet, szeme pedig visszanyerte eredeti kék színét.

- Jobbnak láttam eljönni, mielőtt édesanyád és közted vita alakulna ki miattam. Azután… Semmi. Nem emlékszem szinte semmire. – Gondolkozott el. - Felhívtam Alec-et. Utána pedig mintha téged láttalak volna… Azt hittem, meghaltam, vagy álmodok… Aztán most itt vagyok.

Kezemet arcához szorítottam, majd hüvelykujjammal végigsimítottam rajta. Felemelte a kezét, és az enyémre tette. Látszott, kissé nehezére esik…

- Nem fáj semmid? – Érdeklődött apu, miközben felkelt.

- A fejem… - Ismerte be Jace némi gondolkodás után. Apu szó nélkül távozott, majd egy pohár vízzel és tablettával tért vissza, amit kivettem a kezéből.

- Majd én… - Suttogtam. Amikor visszaültem Jace mellé, igazából csak akkor tudatosult bennem, hogy pólóját és nadrágját több helyen is vér szennyezi.

- Szerintem ez nekem is menne… - Mondta Jace, miután egyik kezemmel felemeltem a fejét, és megitattam.

- De én úgy élvezem… - Néztem rá boci szemekkel, majd letettem a poharat a kisasztalra.

- Sejtettem… - Lehunyta a szemét, a fejét pedig oldalra döntötte.

- Jobban vagy, Jace? – Érdeklődött Alec az ajtófélfának támaszkodva.

- Elpusztíthatatlan vagyok. Nem tudtad? – Ezen a megjegyzésén mindhármunknak nevetnünk kellett.

- Mayka, édesanyád hív. – Bökte ki végül Alec. – És semmi jóra ne számíts!

Lassan felkeltem, majd elindultam a konyha felé. Alec még motyogott valami olyasmit, hogy sok sikert kíván. Ezután bement Jace-hez beszélgetni. Nem akartam most anyuval beszélgetni. Egyáltalán miről kéne beszélgetnünk?

- Ülj le! – Kért anya, mikor észrevette, hogy az ajtóban ácsorgok. Vonakodva ugyan, de eleget tettem a kérésének. – Jace-ről lenne szó…