Nem emlékeztem, mikor aludtam
el. Az elmúlt éjszakából annyira még emlékeztem, hogy Jace azt mondta, szeret.
Ezután apu egyik régi ismerőse nyitott be az ajtón, aki állításuk szerint orvos
volt. Jace-t a nappaliban lévő kanapéra fektették, majd az orvos megvizsgálta, és
megnyugtatott minket, nem lesz komoly baja.
Ezután engem is megvizsgált, és
kijelentette, csak kisebb vágások vannak rajtam, amik már elkezdtek
begyógyulni. Kérdőn néztem apura, aki annyival magyarázta a dolgot, hogy angyal
vagyok, én pedig nem bírtam visszafogni magam, és valami olyasmi bukott ki
belőlem, ezt tudhatja-e ez az orvos. Az még dereng, hogy azt mondták, ő is egy
angyal, de utána semmi. Jace mellett térdelve sikerült elaludnom.
Amikor felébredtem, sötét volt a
szobában, mert a sötétítőfüggönyök be voltak húzva. Én az egyik fotelben ültem
felhúzott lábakkal, betakarva. Alec ölében voltam, miközben fejemet a vállára
hajtottam. Isten tudja, hogy kerültünk mi így ide… Vagy mikor…
- Elnézést… - Motyogtam
Alec-nek, miközben megpróbáltam felkelni, de ő szorosan egyhelyben tartott. –
Ööö… Alec… - Az ajkamba haraptam, mert nem igazán tudtam, hogy kéne erre a
kényes témára rákérdeznem. – Te még mindig… Még mindig szerelmes vagy belém?
- Igen. – Felelte kisvártatva. –
Viszont próbálkozok… - Egyszerre sóhajtottunk fel. Mindketten tisztában voltunk
vele, ez nem épp egy fáklyásmenet. – És sikerülni fog… Ez biztos. - Pillantásom
Jace-re tévedt, aki még mindig a kanapén feküdt mozdulatlanul. Ugyan arca már
nem volt olyan fehér, de mégis úgy nézett ki, mint aki meghalt.
Végül sikerült lefejtenem
magamról Alec karjait. Ezután Jace mellett a földre ültem törökülésben.
Megfogtam egyik kezét, mialatt végig az arcát néztem. Őrjítő volt ez a
várakozás. Vajon mikor tér magához? Egyáltalán magához tér még valaha? A percek
megint egyre lassabbnak, és lassabbnak tűntek. Ahogy én éreztem, aszerint
rengeteg idő telt el, mire apu is bejött a szobába.
Apa nyomott egy puszit a fejem
búbjára, majd leült mellém. Ekkor én levettem ujjamról, azt a gyűrűt, amit
nemrég Francis-tól szereztem vissza. Átadtam neki. Ő biccentett egyet, majd
belekezdett a kérdezősködésbe. Szívem szerint én is kérdeztem volna egy-két
dolgot erről a gyűrű-dologról, de nem voltam rá képes.
- Mi történt? – Lassan
nekiálltam elmesélni mindazt, amire emlékeztem. Apu csendben ült, és hallgatott
végig.
- Anya hol van? – Kérdeztem
abban reménykedve, hogy nem itt.
- A konyhában. Alex-szel
beszélget. – Ez megdöbbentett. Meg mertem volna rá esküdni, hogy nem hallottam,
amikor Alec kiment a szobából.
- Mayka… - Nyögte Jace, mire én
feltérdeltem, hogy jobban lássam az arcát.
- Hogy vagy, Jace? – Hangomban
érezni lehetett a rengeteg aggódást.
- Ha megcsókolnál, jobban
lennék. – Nevetett fel halkan.
- Az én Jace-em… - Mondtam égnek
emelve pillantásomat. Ezután Jace fölé hajoltam, és ajkamat az övének nyomtam.
Nagyon jók lette a fejik reméltem is h jobban lesz Jace :) örülök ennek viszont Alec jujhaa még reménykedik kiváncsi vagyok a folytatásra :)
VálaszTörlésSzia!
TörlésJace nélkül nincs is történet, nem igaz? :D :P
Szóval szerinted Alec reménykedik? Érdekes elmélet, de lehet, hogy van benne valami... :)
Szép estét! :D
Szia :D
TörlésHát én igy vélem :D de ezt csak te tudhatod igazán te irod a törit :) ami nagyon jó <3
Neked is szép estét
Szia!
VálaszTörlésHát már elég tompa az agyam a tanulástól, de azért még igyekszem itt is tartani a lépést. Előre jegyezd meg: a végzős éved gyilkos lesz... Ennyit a real life-ról.
Tetszett a rész, mint mindig. Most eléggé lenyugodtak a kedélyek. Bár lehet ezt azért mondom, mert a felét nem fogom fel - de nekem így tűnt. Tetszik ez a hangulat, egy kis békesség ráfér a szereplőkre, ennyi megpróbáltatás után :)
Love.Gabriella.Fisher
Szia!
TörlésGyilkos lesz? :O Sajnos el tudom képzelni, mert lassan megismerjük az összes új tanárunkat, és bevallom, van egy-kettő, aki már most elkezd gyilkolászni... :D :P
És jól gondolod. Most valóban lenyugodtak kicsit... :)
Szép napot! :D