Chapter 97th - The first day

- Sok sikert! – Húzott közelebb magához Jace az autóban ülve, hogy meg tudjon csókolni.

- Köszi. – Mosolyodtam el, mialatt csók közben a hajába túrtam.

- Este érted jövök. – Engedett el Jace. Még egyszer az órára pillantottam, ami tíz órát mutatott, majd egy újabb csók kíséretében elbúcsúztam Jace-től, aki elhajtott, miután kiszálltam. A kabátom cipzárját feljebb húztam, mert idekint nagyon hideg volt a hóesésben.

- Üdvözöllek az első napodon! – Fogadott Wade a könyvesbolt ajtajában állva, amit én első ránézésre antikváriumnak neveztem volna.

Wade sötét farmert, sötétkék pólót, és fekete sportcipőt viselt. Szemei kissé karikásak voltak, ám mégsem látszott kialvatlannak.

- Szia! – Mosolyogtam rá. – Tudod, nem gondoltam volna, hogy van egy könyvesboltod… - Állapítottam meg, miközben Wade befelé tessékelt, ahol meglepésemre sokkal melegebb volt, mint képzeltem volna.

- Én pedig nem gondoltam volna, hogy hamarosan ismét találkozunk… Tényleg, Lisát kiengedték már a kórházból? – Érdeklődött.

- Még nem. – Rázta meg a fejem. – Leghamarabb holnapután jöhet csak el.

Ezután Wade körbevezetett. Annak ellenére, hogy kintről milyen kicsinek tűnt ez az üzlet, mégis hatalmas volt bentről. A polcok, amik a falak mellett, és középen még három sorban álltak, csak úgy roskadoztak a könyvektől. Leghátul volt egy ajtó, ami egy kis szobába nyílt. Ebből a szobából, még háromfelé lehetett elmenni.

Jobbra az étkező volt, balra pedig egy átjáró, amin keresztül Wade lakásába lehetett eljutni. A szemben lévő ajtó mögött a raktár volt, ahol mindegyik könyvből volt még néhány példány.

- Akkor készen állsz? – Érdeklődött, mire bólintottam.

A nap legnagyobb részét azzal töltöttem, hogy megtanultam használni a számítógépen lévő könyvtárt, ahol meg tudtam nézni, megvan-e az a könyv, amit keresek, és ha igen, akkor hol.

Délelőtt csak Wade és én voltunk a boltban. A bolt hatalmas ablakin keresztül csak a hóban játszó kisgyerekeket lehetett látni. Délben kitettük az ajtóra a „Rögtön jövök” feliratú táblát, míg ebédeltünk.

Délután egy futár hozott pár könyvet, amik elég ramaty állapotban voltak. Kiváltképp a borítójuk… Ezeket Wade-nek úgymond „meg kellett javítania”. Én érdeklődve hajoltam át az egyik asztal fölött, és néztem, ahogy új borítót készít a vastagabb és vékonyabb köteteknek. Mikor ezekkel végzett, segítettem a helyükre rakni őket.

Én felmásztam a létrára, Wade pedig tartotta az igencsak nehéznek látszó pakkot. Már az utolsó könyvet adta a kezembe, amit a helyére tettem, ám eggyel lejjebb lépve megszédültem, és megcsúszott a lábam.