Chapter 91st - He's trying...

Először fel sem fogtam teljesen, mi ez az egész. Alec azt állította, ez a mappa Francis-é volt, és feljegyzéseket készített rólam. Szinte minden oldalhoz csatolva volt néhány kép is, amin anyu vagy én voltunk, esetleg mindketten.

Francis kézzel írta az egészet, és minden egyes dolgot lejegyzetelt, amit észrevett. Mikor vesztem össze anyuval, mikor hol voltam, kikkel találkoztam, hol laktam... Miközben egyre gyorsabban lapoztam a vége felé, láttam, hogy az elmúlt néhány évben még több dolgot írt le rólam. Sok képen láttam Winnie-éket is…

- Alec… - Néztem a fiúra falfehér arccal. – És te erről végig tudtál?

- Igen. –Hajtotta le a fejét. – Nagyjából egy éve az asztalán állt kinyitva. Nem volt otthon, így beleolvastam. Amikor megláttam, milyen idős vagy és hol laksz, elhatároztam, hogy megkereslek majd, de amikor rászántam magam, senki sem volt nálatok otthon, így nem próbálkoztam többször. Éreztem, nem jó, hogy ennyi minden benne van rólad… Éreztem, nem stimmel valami, de nem szóltam egy szót sem, inkább annyiban hagytam. És amikor megláttalak Jace-szel az étteremben, tudtam, hogy te vagy az. Pont olyan voltál, amilyen a képeken, és amilyennek leírt Francis. Viszont arról egy szót sem ejtett, hogy te meg én rokonok lennénk… Ha ezt tudom, akkor soha…

- Miért nem szóltál? – Kérdeztem csendesen. Egy könnycsepp gurult végig arcomon, ahogy Alec szemébe néztem. – Miért? – Kiabáltam vele, mire mozgolódás hangja hallatszott a nappaliból.

Felálltam, míg Alec elkínzott arccal nézett rám. Sejtettem, nem fogok választ kapni a kérdésemre. Az ajtó felé szaladtam, ahol Jace-be ütköztem.

- Mayka, mi a baj? – Ragadta meg mindkét karomat.

- Kérlek, hagyj! – Sírtam elszakítva tőle magam. Ezután tovább rohantam. Kiszaladtam a hátsó udvarba, ahol meglepetésemre már majdnem bokáig ért a hó.

Miért ide jöttem? Fogalmam sincs. Egyszerűen csak az orrom után mentem. Az udvar közepén térdre rogytam a hideg hóban.

Hallottam, hogy többen is a nevemen szólítanak, ám mégsem fogtam fel, mi történik. Valaki a vállamhoz ért, de én leráztam. Egyedül akartam maradni a gondolataimmal, amik Francis és Alec körül jártak.

Miért nem volt képes elmondani Alec? Nem igaz, hogy jobb a tudatlanság. Erről szerettem volna tudni. Bármi áron. Lehet, furcsán hangzik ez, de így van. Egyáltalán Francis miért figyelt meg engem és anyut? Mi köze van neki a mi életünkhöz?

Lehunytam a szemem, miután végleg összeestem. Remegtem a hidegben. Térdeimet felhúztam, és karjaimmal átöleltem őket. Könnyeim csak nem akartak elállni.

Ez után csak azt éreztem, hogy két erős kar ellenkezésemmel nem törődve felemel a földről. Fogalmam sem volt, ki lehet az, mert nem voltam hajlandó kinyitni a szememet. Csak hallottam, ahogy nyugtatni próbál, miközben bevisz a lakásba.