Chapter 88th - Oh, my god!

- Mi? – Türtőztetnem kellett magam, nehogy olyat tegyek, vagy mondjak, amit később megbánhatok, mert tényleg olyan dolgok futottak át az agyamon, amiket senki nem akart hallani…

- Jól hallottad, Mayka. – Mondta anya. Én a fejemet fogva ültem az asztalnál, míg apu karba font kezekkel állt az ablaknál.

- Nem, anya. – Jelentettem ki határozottan. – Itt maradok Jace-szel.

- Nem maradhatsz… - Rázta meg a fejét, amitől lófarokba fogott haja jobbra-balra táncolt.

- De igen. – Szólt közbe apu. – Ha akar, itt maradhat. És én sem igazán értem, miért kéne szakítania Jace-szel… Szeretik egymást.

Amikor anyu leültetett ide, és azt mondta, Jace-ről kell beszélnünk, legbelül számítottam erre. Valahol sejtettem, azt akarja majd, hogy szakítsak Jace-szel, és költözzek el vele valahova.

- Nem bízom benne. – Adta anyu az egyszerű választ.

- De én igen. – Ellenkeztünk egyszerre apuval. Mindannyian próbáltunk halkan beszélni, nehogy Jace vagy Alec meghallja, miről van szó.

- Mayka, félek, csak ágyba akar vinni téged, utána pedig nem kellesz majd neki.

- Csak, hogy tudd, ezzel kicsit elkéstél. – Feleltem gúnyosan bele sem gondolva, mit készülök elmondani nekik. – Már többször is lefeküdtem vele, és még mindig szeretjük egymást…

Anyunak meg kellett kapaszkodnia az egyik szék támlájában, amikor ezt kimondtam. Hitetlenkedve nézett rám, miközben apu arcáról azt lehetett leolvasni, ő tudta. De honnan?

- Ugye ez csak egy tréfa? – Kérdezte, mialatt leereszkedett az egyik székre.

- Nem. – Válaszoltam megrendíthetetlenül. Ha már egyszer kicsúszott a számon, akkor kár lenne tagadni. – Komolyan mondtam.

- Mayka, csak tizenhat vagy… - Folytatta anyu.

- Nem sokáig. Jövő hónapban leszek tizenhét. – Jelentettem ki, mikor végiggondoltam, hogy már december van.

- Akkor is… Constantine, te mit szólsz ehhez? – Nézett rá anyu némi segítségkérésképp, de apu nem úgy állt a dologhoz, mint anya.

- Mit? – Vonta fel a szemöldökét apa. – Mayka élete, ő irányítja. – Vont vállat. – Ha jól tudom, pár hete le is érettségizett, úgyhogy feltételezem, van annyi esze, hogy meg tudja ítélni, mit szeretne, és mit nem.

- Még annak is jobban örülnék, ha Alec-et választaná... – Mondta végül anya, amitől a levegő valósággal megfagyott körülöttünk.

- Ezt nem gondolhatod komolyan. – Azzal felkeltem, és úgy sétáltam vissza Jace-ékhez, mintha semmi sem történt volna. Bár elhatároztam, majd el fogom mondani nekik… Egyszer...