Chapter 85th - He lives

Talán pár perc telhetett el, de az is nagyon lassan, amikor ketten rohantak felénk a folyosón. Nem érdekelt, ki lehet az, vagy ki nem. Gyakorlatilag senkire sem voltam kíváncsi abban a pillanatban.

Egyik kezemet még akkor is Jace arcán tartottam, amikor benyitottak az ajtón. Alec is mellettem ült egy ideje. A vállamnál fogva karolt át, és tartott egyhelyben, mialatt állát a vállamra támasztotta.

- Mi…? - Kezdte egy női hang, de egy férfi félbeszakította.

- Jól vagytok, gyerekek? – Most ismertem csak fel őket. A szüleim…

Legbelül azt éreztem, az anyámra egyáltalán nem vagyok most kíváncsi. Azt szerettem volna, ha nem lenne itt. Miért? Fogalmam sincs. Valami azt súgta, talán azért, mert nem kimondottan kedveli azt, akibe szerelmes vagyok…

- Mi igen. De Jace… - Alec megrázta a fejét. Apu ekkor velünk szembe ült le a földre, és elkezdte keresni Jace pulzusát.

- Nagyon gyenge. – Jelentette ki végül, majd elkínzott arccal pillantott fel rám. – Mayka, nem hiszem, hogy…

Még be sem fejezte a mondatot, amikor a könnyeim újra eleredtek. Alec még erősebben szorított magához. Én elhúztam a kezem Jace arcáról, és Alec nyaka köré fontam a karjaimat, mire ő mélyet sóhajtott. Ettől féltem egy kicsit, mert azt hittem, nem szeretné, ha ilyen közel lennék hozzá. Épp elhúzódtam volna, amikor ő még erősebben megragadta a derekamat, hogy ott tartson.

Miközben, mi egyhelyben ültünk egymást ölelve, anyu megköszörülte a torkát. Szinte el is felejtettem, hogy itt van, annyira csendben volt. Apu felkelt, és odament hozzá, majd suttogva kezdtek el beszélni valamiről.

- Alec, mondd, hogy ez csak egy rossz álom! – Sírtam arcomat a fiú nyakába temetve.

A fiú hallgatott. Nem akart hiú ábrándokat ébreszteni bennem. Keze fel-le járt a hátamon, és ezzel sikerült kissé megnyugtatnia.

- Jace erős. – Szólalt meg végül a fülembe suttogva. – Hidd el, küzd!

- Mayka… - A hang mintha nagyon távolról jött volta. Először azt hittem, hallucinálok, de utána egyből felkaptam a fejem.

- Jace! – Alec elengedett, és hagyta, hogy Jace-hez forduljak. Két kezem közé vettem a fiú hófehér arcát. Ajka résnyire nyitva volt, és mintha halvány mosoly bujkált volna szája sarkában. Szeme nyitva volt, amibe lassan kezdett visszatérni a kék szín, bár még mindig hátborzongatóan szürke volt.

- Szeretlek. – Sóhajtotta nagy nehezen.

- Én is szeretlek, Jace. – Egyik kezem beletúrt a fiú amúgy is kócos hajába.