Chapter 89th - A little calm

A következő egy hét csendesen telt el. Anyu már a veszekedésünk napján kijelentette, hogy ő most vissza fog menni Sam-hez Seattle-be. Apuval meg sem próbáltuk visszatartani. Jobbnak láttuk ráhagyni. Jace már másnap nem bírt tovább feküdni egyhelyben, így nagyon meglepődtem, amikor az ebédet készítettem, és hirtelen Jace forró ölelésében találtam magam.

- Jace, miért vagy talpon? – Vontam kérdőre.

- Csak akkor megyek vissza, ha te is jössz. – Súgta a fülembe. Mivel egyértelmű volt, hogy meg kell csinálnom az ebédet, hagynom kellett, hadd maradjon.

Alec rengeteg időt töltött apuval, hogy jobban megismerkedjenek. Bár volt egy másik ok is… Alec édesanyja, Dorine eltűnt Tinával együtt. Azóta nem látta őket senki, hogy Alec eljött otthonról Jace-hez. Így apu felajánlotta neki, amíg a rendőrség nem keríti elő Dornie-t és Tinát, addig ő gondoskodik róla. Alec először ellenkezett, de végül belement. Apu pedig lassan leszokott arról, hogy Alec-et Alex-nek hívja.

Az egyik nap Alec és én elhatároztuk, hogy elmondjuk Jace-nek, Alec szerelmes belém, és hogy mi történt valójában, amikor megtudta, féltestvérek vagyunk. Amikor leültünk, ő már sejtett valamit. Én először hebegtem-habogtam, végül Alec vette át a szót, de ő sem járt túl sok sikerrel. Végül Jace megkért minket, egyenesen mondjuk ki, amit akarunk. És én voltam az, aki gyorsabban válaszolt.

Jace annyira meglepődött, amikor elmondtam az igazat, hogy csak pislogott párat. Utána belekezdtünk egy kisebb magyarázkodásba arról, hogy Alec megpróbál majd a húgaként gondolni rám. Végül Jace felnevetett, és megkérdezte, miért nem mondtuk el előbb, mert ő megérti ezt az egészet. Erre pedig már egyáltalán nem volt válaszunk.

Apu többször is elment körülnézni arra a helyre, ahol legutóbb Francis-t láttam, de nem talált senkit és semmit. Azt mondta, mintha a föld nyelte volna el az autót is meg Francis-t is. Mindannyian bemeséltük magunknak, hogy felhagyott az üldözésünkkel, és inkább elment valahova máshova.

Eközben apu beköltözött egy közeli kis albérletbe, hogy a közelünkben maradhasson, ha szükség lenne rá. Ráadásul a gyűrűt visszaadta nekem, mert szerinte nálam jobb helyen lesz.

Aznap este Jace és én egy filmet néztünk a nappaliban, aminek a végét nagy valószínűséggel soha nem fogjuk megtudni, ugyanis leginkább csak egymásra figyeltünk. Én hevesen csókoltam őt, ő pedig engem. Azután hirtelen felkapott, és átvitt a szobájába.

Először kigombolta a rajtam lévő inget, ami eredetileg az övé volt, csak én eltulajdonítottam, és most pizsamának használtam.

- Jace, várj egy kicsit! – Mondtam két csók között, mikor egyik kezem végigsimított meztelen mellkasán. – Ezt szeretném neked adni.

Lehúztam az ujjamról azt a gyűrűt, amit apu reggel adott, majd megfogtam Jace bal kezét, és a gyűrűsujjára húztam. A kintről beszűrődő holdfényben láttam, amint elmosolyodik.

- Köszönöm. – Azzal újra elmerültünk a csókolózásban.