Mielőtt beültünk volna valahova
vacsorázni apuval, még meglátogattuk Lisát is a kórházban. Csak én mentem be,
miközben ő kint várt a folyosón. Amikor beléptem az ajtón, Lisa épp mosolyogva
SMS-t írt valakinek.
- Szia! Jól vagy? – Kérdeztem a
lányt, miközben ő gyakorlatilag eldobta a telefont, annyira megijedt.
- Huh! Mayka, ne ijesztgess! –
Kért kifújva a benntartott levegőt, míg én leültem az ágya mellett lévő székre.
– Egyébként jól vagyok. Az orvosok azt mondták, akár már ma hazamehetek, ha
akarok, úgyhogy most a papírokra várok.
- Szeretnéd, hogy elvigyünk? –
Érdeklődtem.
- Köszönöm, de nem. – Rázta meg
a fejét. – Azt mondták, még eltarthat egy darabig, mert az orvos éppen műt,
vagy mi…
- És ezután is ott fogsz
dolgozni, ahol eddig? – Kérdeztem bizonytalanul.
- Igen. – Ismerte be lehajtott
fejjel. Én nem voltam képes elhinni, hogy jól hallok. Az után, hogy Lisa már
többször is szorult orvosi ellátásra a főnöke miatt, még mindig ott fog
dolgozni. – Tudod te is, hogy megfenyegetett…
- Igen, Lisa, de… A rendőrség
nem segítene? – Hajoltam előrébb. Nem hittem el, hogy ennyire is élhet
félelemben valaki… Soha nem voltam ilyen helyzetben, így biztosan soha nem
fogom teljesen megérteni Lisa álláspontját.
- Nekik is hazudtam. Azt
mondtam, fogalmam sincs, ki lőtt rám… Wade-et is megkértem, tegyen úgy, mintha
a történtekről semmit sem tudna… - Megrázta fejét jelezve, hagyjuk a témát. –
És veled mi a helyzet?
- Képzeld, Wade-nél dolgozom! –
Újságoltam Lisának, aki elkerekedett szemekkel nézett rám. – Van egy
könyvesboltja, és ott vagyok eladó a mai naptól.
Lisa minden egyes részletre
kíváncsi volt, hogy mi történt velem aznap, így kénytelen voltam mindenről
beszámolni neki. Nagyjából fél órát lehettem benn Lisánál, majd eljöttünk
apuval, és az étterem felé vettük az irányt, ahol vacsoráztunk. Apu is töviről hegyire
kifaggatott a napomról, szóval kétszer mondhattam el, milyen volt. És bármibe
le mertem volna fogadni, hogy mindezt Jace-nek is részleteznem kell majd.
Amikor a pincér a vacsora végén
kihozta apu utolsó rendelését, egy kávét, egy véletlen folytán megbotlott, és
elesett. A tálcát elejtette, aminek következtében az innivaló is kiborult a
pohárból, és a földön kötött ki. Ezután gyorsan hozott egy másik kávét apunak,
majd elkezdett feltakarítani.
A gondolataim elkalandoztak,
majd nem sokkal azon kaptam magam, hogy az étterem bejáratát nézem, ahol Alec
állt, mellette pedig egynagyjából tizenkilenc éves, sötétbarna, hullámos hajú
lány. Ő is egyből kiszúrt minket a tömegből, és felénk vette az irányt az
ismeretlen lánnyal.
- Szeretném bemutatni nektek az
unokatestvéremet, Janice Manrose-t. – Mutatott a barna hajú, kék szemű lányra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése