Chapter 83rd - I'm running

Amikor magamhoz tértem, egy folyó partján feküdtem. Francis pár méterre tőlem békésen aludt. Kezében tartott valami kisebb tárgyat, amit a Hold fénye megvilágított, így az ezüstösen megcsillant. Ha jól sejtettem, a gyűrű volt az.

Felültem, és óvatosan közelebb lopóztam hozzá. Meglepő volt, hogy ebben a pillanatban egyáltalán nem éreztem semmilyen fájdalmat. Mintha soha nem is lett volna fájdalom. Egyszerűen eltűnt.

A gyűrűt valahogy sikerült kiügyeskednem a féri kezéből, majd még egyszer megbizonyosodtam róla, hogy alszik, és már futottam is. Az autó húsz méterre tőlünk állt, így nagyjából sikerült megállapítanom, merről jöttünk. A gyűrűt felhúztam az ujjamra, majd elkezdtem rohanni. Ha jól számoltam, reggelig még vissza volt nagyjából nyolc órám. Igyekeznem kellett.

Errefelé egy autó sem járt ilyen későn. Kíváncsi lettem volna rá, milyen messze lehetek New York-tól...

Már igencsak elfáradtam, amikor néhány házat megláttam a távolban. Nem telt túl sok időbe, mire el is értem odáig. Ott megálltam egy picit, hogy kifújjam magam, de szinte azonnal rohantam is tovább. A szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittem, kiugrik a helyéről.

Az egyik utca sarkán elestem. Nem maradt már túl sok energiám semmihez, ám életbevágóan fontos lett volna, hogy továbbfussak. Mikor végre elhatároztam magam, megyek tovább egy nő állt meg mellettem, aki felsegített.

- Mayka! Kislányom, mi történt veled? – Kérdezte anyu. Engem teljesen meglepett, hogy itt találkoztunk. Hogy került errefelé ilyen későn?

- Francis elvitt… - Feleltem végül nagy nehezen. – Nekimentünk egy fának, én meg kirepültem a szélvédőn… - Éreztem, kissé kótyagos vagyok.

- Gyere, Mayka! Elmegyünk egy kórházba. – Kezdett maga után húzni, de én megtorpantam, ugyanis Jace a másik irányban lakott. – Mi a baj?

- Jace. – Leheltem a fiú nevét. – Meg fog halni…

- Nem fog. – Rázta meg a fejét anyu. – Nincs semmi baja. Délelőtt elment…

- Nem! – Kiáltottam. – Jace otthon van, és haldoklik… - Sírás közben sikerült kiszabadítanom a karomat, majd folytattam utamat.

Hallottam, anyu a nevemen szólít, ám én még gyorsabb tempóra kapcsoltam, és nem hagytam, hogy bármi is megállítson.

Az volt az érzésem, anyu egyáltalán nem kedveli Jace-t. De miért? Hiszen nem is ismeri… Esélyt sem ad neki… Érdekelne, miért nem…