Chapter 98th - I'm fine

- Mayka! – Kapott el Wade. – Jól vagy?

- Igen? – Kijelentésem inkább kérdésnek hangzott, miközben Wade leültetett egy székre. A szédülés csak nem akart abbamaradni, így forgott velem a világ.

- Biztosan? Mert nem úgy nézel ki, mintha minden rendben lenne… - Nézett rám aggódva.

A következő pillanatban egy nyakig havas férfi lépett be az ajtón, én pedig felkeltem, hogy megkérdezzem, miben segíthetek. Wade először vissza akart tartani, ám utána arckifejezésemet látva meggondolta magát.

- Jó napot! Miben segíthetek? – Léptem a férfi elé. Kalapját annyira a fejébe húzta, hogy az egész arcát eltakarta, így azt sem tudtam megállapítani, ismerem-e.

- Jó napot! – Sokáig állt szótlanul. Először azt hittem valami probléma van, ám akkor megszólalt. - Ezekre a könyvekre lenne szükségem. – Halászott végül elő a zsebéből egy cetlit, amire vagy húsz könyv címe volt felírva.

Elvettem tőle a listát, majd a pult mögé mentem, ahol kikerestem a helyét a könyveknek. Ugyan más esetben egyszerűbb lett volna elsétálni, és az ábécé szerint megkeresni őket, azonban a bolt átrendezés alatt volt, és semmi nem sem volt az eredeti helyén. Eközben Wade kíváncsi pillantásokkal fürkészte, mit csinálok éppen.

- Parancsoljon! – Tettem le az asztalra, azokat a könyveket, amiket a férfi kért. Ő gyorsan fizetett, majd még gyorsabban távozott. Megkérdeztem, nem kell-e segíteni a könyvek cipelésében, ám ő valamit dörmögve elhárította a kérdésemet.

- Azt hiszem, egész jó vagy. – Könyökölt a pultra velem szemben Wade.

- Ennek örülök. – Mosolyodtam el, miközben egy újabb férfi lépett be az ajtón. Már elindultam felé, amikor észrevettem, hogy édesapám az. – Szia!

- Sziasztok! – Köszönt megölelve. – Alec mesélte, hogy itt fogsz dolgozni. Pont erre van dolgom, és gondoltam, benézek… Hogy megy?

- Kitűnően. – Válaszolt helyettem Wade.

- Este vacsorázhatnánk együtt, és akkor mesélhetnél. Itt várlak, mikor végzel. Mit szólsz? – Kíváncsiskodott apu.

- Jó ötlet. – Bólintottam. – De akkor szólnom kell Jace-nek, hogy ne jöjjön értem…

Alighogy apu távozott, én pedig beszéltem Jace-szel, gyakorlatilag elkezdtek özönleni az emberek. Sokan csak nézelődtek, ám sokan konkrét könyveket kerestek, amiben segítenem kellett. Délelőtt el sem tudtam képzelni, miért kell Wade-nek segítség, amikor nincsenek valami sokan, viszont most megértettem.

Este valamivel később zártunk, mert még akkor is rengetegen voltak a boltban. Amikor a kabátomat húztam fel, Wade kissé álmosan közeledett felém, majd jó éjszakát kívánva búcsúztunk el egymástól.