Chapter 105th - This is incredible!

- De hogyan kerültél ide? – Kérdezte halkan Jace Alec-et, abban a pillanatban, amikor Wade lépett be az ajtón.

Én egy szót sem tudtam szólni. Egyszerűen lefagytam…

- Nézd, Jace! – Kezdett bele Alec lehajtott fejjel. – Mindig is te voltál a legjobb barátom, de hidd el, tényleg nem tehettem mást! Francis kényszerített...

Miközben Alec beszélt, Wade elindult felém és Jace felé. Én még kisebbre húztam magam a fiú mellett, és még inkább közelebb bújtam hozzá, ám Wade egy határozott mozdulattal arrébb rántott, Jace-t pedig felállította, majd maga előtt taszigálva indult el kifelé.

Jace az ajtóban megfordult, majd Wade arca felé lendítette egyik öklét. Wade gyorsabb volt, így még éppen időben hajolt el. Megragadta Jace karját, a háta mögé csavarta, és teljes erőből a falnak nyomta Jace-t. Én felsikoltottam a rémülettől, ám Alec egyből mellettem termett, és kezét a számra tapasztotta.

Alec dörmögött valamit, azonban én nem rá figyeltem, hanem Jace arcát néztem, ami eltorzult a fájdalomtól. Próbáltam lefejteni magamról Alec karjait, de ő nem engedett.

- Wade! – Szólt rá ingerülten Alec. – Kérlek, vidd el! És ha lehet, kíméld!

Miután Wade és Jace távoztak, én továbbra is Alec ellen küzdöttem. Szerettem volna Jace után menni…

- Nyugodj már meg! – Hangjában egyre több ingerültséget véltem felfedezni, és ettől megrémültem. Hátrább húzódtam volna, csakhogy már így is falnál ültem, így egy kiálló, élesebb kődarab a hátamba vágott.

A sötét hajú fiú megragadta a csuklóimat, és erősen szorította. Először csak fájdalmat éreztem, utána pedig már zsibbadást is. Alec szemei szinte már villámokat szórtak, ahogy közelebb hajolt hozzám. Gyorsan vette a levegőt.

- Mayka, végighallgatnál? – Én csak megráztam a fejem, mire még erősebben szorította a kezemet. Éreztem, ahogy valami meleg anyag végigfolyik a karomon. Alec csodálkozva húzódott hátrébb, miközben elengedett, és szeme elé emelte saját kezét, ami véres volt. Ezután az enyémre pillantott, és bűnbánóan nézett rám. Az én csuklóimból szivárgott a vér, mert ahogy Alec megszorította, sikerült felsértenie a sebeimet.

- Mayka, sajnálom! Nem csak ezt… - Bökött a kezem felé. – Hanem mindent. Már rég be kellett volna vallanom, mit tettem, de nem volt hozzá bátorságom. Viszont ha nem mondom, akkor Francis fogja, és ő egyáltalán nem kímélne…

Amint ezt kimondta, már tudtam, hogy nemrég őt hallottam Francis-szal beszélgetni a folyosón. De ha tényleg mindenkit becsapott, és valamit el kell mondania nekem, akkor az mennyire lesz fájdalmas? A szavaiból ítélve nagyon is…

- Én tényleg iszonyatosan sajnálom. Még mindig nem tudom, hogy tehettem ezt veled… Francis utasított, én pedig megtettem… - Vett egy mély levegőt. – Mayka… Én erőszakoltalak meg.