Chapter 117th - I decided

2 héttel később…

- Én ezt nem bírom tovább… - Panaszkodtam sírva Jordan-nek, amikor leült mellém a kanapéra. – Már vagy két hete nem láttam Jace-t… Mi van, ha valami baja esett?

- Tud vigyázni magára. – Bizonytalanul átkarolta a vállamat, hátha meg tud nyugtatni. – Hidd el, nem lesz semmi baja!

- De ha mégis? Ha mondjuk…

- Ne kezdj feltételezésekbe! – Vágott a szavamba. – Attól nem lesz jobb. Sőt… Csak még jobban felizgatod magad.

- Akkor mégis mit csinálhatnék? – Kérdésemre épp válaszolt volna, amikor valaki megköszörülte a torkát a nappali ajtajában. Felé fordultam, és megláttam Alec-et, aki sajnálkozva nézett rám. Mellette Jace állt. Meglehetősen rosszul nézett ki. Haja kócos volt, szemei alatt sötét karikák díszelegtek, varázslatosan kék pillantását pedig a földre szegezte.

Én egyből odafutottam hozzá, és erősen öleltem magamhoz, miközben tovább zokogtam. Jace először csak állt egyhelyben semmit sem reagálva, ám utána ő is szorosan fonta körém karjait, miközben arcát a nyakamba temette.

- Hülye voltam... – Nyögte. – Legyen, ahogy te akarod… Ha nem szeretnéd, nem kell megtartanod a babát… - Hangján éreztem, mennyire nehezére esik kimondani ezeket a szavakat. Ráadásul nekem nem tetszett, amit mondott, ugyanis…

Ugyanis én meggondoltam magam. Az elmúlt két hétben alaposan átgondoltam mindent. Többször is átrágtam magam a lehetőségeimen. Valahogy a legtöbbször arra jutottam, nem tehetem ezt. Adnom kell neki egy esélyt… És az sem működik, hogy csak én rajtam álljon ez a döntés. Figyelembe kellett vennem, Jace mit akar. Szóval meg kell tartanom.

- Jace… - Haraptam az ajkamba. – Nem! Végiggondoltam, és szeretném megtartani.

- Tényleg? – Élénkült fel Jace, majd még szorosabbra fonta körülöttem a karjait.

- Megfojtasz, Jace… - Nyögtem alig kapva levegőt.

- Sajnálom. – Enyhítet a szorításán, miközben boldogan csillogó szemeivel az enyémbe nézett. – És tényleg komolyan is gondolod? Biztosan ezt akarod?

- Igen. – Feleltem. – Azt hiszem, jól átgondoltam, és jól döntöttem.

Jace ajkait az enyémre szorította, miközben Alec a hátunk mögött azt mondta Jordan-nek, hogy milyen nyálas… Erre Jordan csak felnevetett.

Miután Jace kissé hátrébb húzódott, valaki kopogott a bejárati ajtón. Kezét továbbra is a derekamon tartva, kinyitotta az ajtót, ahol Sam állt, mellette pedig anyu. Mint kiderült, anyu azért jött vissza, mert rájött, hibázott, amikor elment.