- Ugyan Alec! – Csóválta a fejét
Zack, miközben egyik keze szorosan markolta a torkomat. – Te sem szeretnéd,
hogy Mayka-nak baja essen, nem igaz?
- Nem, de… - Rázta meg a fejét
Alec, ám Zack közbeszólt.
- Nem? Akkor mi lenne, ha most
szépen elmennétek mindketten? – Zack rám sandított, ugyanis elkezdtem
kapálózni, mert nem kaptam levegőt. Ahogy Alec egy lépést tett felénk, Zack a
hátamat még jobban nekinyomta a falnak, és még erőseben szorította a torkomat.
- Alec! – Nyögtem. – Hallgass
rá!
- Jól van. – Sóhajtotta Alec.
Zack felém fordult, így Alec kapott az alkalmon. Hátulról támadta meg Zack-et.
Én ijedtemben a földre estem, majd gyorsan összeszedtem magam.
Felkaptam egy súlyosnak látszó
tárgyat a szekrényről. Mivel Alec és Zack a földön fekve birkóztak, és Zack
volt fölül, így teljes erőmből lesújtottam a fejére azzal a tárggyal. Zack
ájultan gurult le Alec-ről, így a sötét hajú fiú egyből felpattant.
- Köszönöm. – Alec homlokon
csókolt, majd Tina mellé lépett, aki úgy nézett ki, mintha aludna. Óvatosan
felemelte a lányt az ágyról, és ezután megindultunk az ajtó felé, otthagyva az
ájult Zack-et a szobában.
Amikor kiléptünk a lépcsőház
ajtaján, Lisa és apu akkor parkolt le a ház előtt a kocsival. Lisa döbbenten
pislogott, apu arcáról pedig sütött, érti, miről van szó.
Ezután Tinát kórházba vittük.
Amíg az orvos megvizsgálta, Alec és Lisa tisztázták, mi is folyik itt
valójában… Mint kiderült, Lisát és a többi lányt valóban Zack bántotta, Alec
pedig csak egy amolyan alibiszerűség volt Zack-nek. Lisa először nem akart
hinni neki, így Alec még hosszabb magyarázatokba kezdett. Talán negyed óra
telhetett el, mikor Lisa már hitt Alec-nek, és amikor kijött az orvos a
vizsgálóból.
- A lányt megerőszakolták. –
Mondta az orvos. Alec arca teljesen elfehéredett, és úgy nézett ki, mintha
mindjárt összeesne. Mellé léptem, és megszorítottam az egyik kezét. Az orvos
még mondott pár dolgot, amire én annyira már nem figyeltem oda, majd elment.
- És ha belegondolok, hogy
nemrég én is ezt tettem veled… - Súgta szinte sírva.
- Ez most nem fontos. – Ráztam
meg a fejem. – Inkább menj be Tinához… - Lökdöstem befelé az ajtón. – Örülni
fog, ha meglát…
- Biztos? – Nézett rám
kétségbeesve. – Elvégre az én hibám, ami történt…
- Biztos. – Ültettem le
határozottan az egyik székre, ami Tina ágya mellett állt.
- Oké. És köszönöm. Ha nem
szólsz, bele sem gondolok, mi lehet Tinával… - Ezután otthagytam őket a
kórházban. Hazavittük Lisát, majd apu és én elindultunk Jace-hez.
Egyszerűen fogalmam sem volt,
mit kéne mondanom neki, vagy hogyan közöljem vele a dolgokat… Olyan hihetetlen
volt ez az egész… Otthon Jace és Jordan a nappaliban ülve vártak ránk. Mély
levegőt vettem, és úgy ültem le Jace mellé, míg Jordan és apu átmentek egy
másik szobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése