Chapter 111th - Jordan

- Erre miért volt szükség? – Előzött meg apu a kérdéssel, mikor Jace felsegítette a férfit a földről, és előző viselkedésével ellentétben magához ölelte.

- Sajnálom, de muszáj volt… - Mondta Jace a férfinak.

- Megértem. – Felelte, mikor Jace elengedte, és visszaült mellém a földre.

- Mayka, ő itt az apám, Jordan Wyle. – Mutatott felé Jace. – Apa ő pedig Mayka Fray.

- Igen, tudom. – Mondtam felülve. – Le sem tagadhatnád… - Utaltam a kinézetükre. Ezen pedig mindenki nevetett.

- Hogy vagy, kislányom? – Ült le mellém apu. Bal karomról lassan elkezdte lefejteni a rajta lévő kötést.

- Kicsit jobban… De mi történt? – Érdeklődtem, mialatt apu megállapított, hogy a kötést még egy ideig a karomon kell hagyni.

- Francis belekezdett a „szertartásba”, én pedig tehetetlen voltam… - Kezdett bele Jace sajnálkozva. Az édesapja eközben leült mellé. – Szerettem volna megállítani, de Wade és Alec nem engedték… Azután pedig Francis már majdnem megkapta az Erődet, amikor Constantine és apa megérkeztek. Ők megölték Francis-t…

- És mi lett Alec-kel? – Fogtam meg Jace kezét. – És Wade-del?

- Wade megadta magát, azt mondva, őt is kényszerítették. Alec pedig… Nos, ő személyesen szeretne beszélni veled… Azt mondta, csak akkor, ha te is akarod, mert tisztában van vele, mennyi rosszat tett már neked… - Ekkor értetlenül nézett rám Jace. – És bevallom, én nem értem, mire gondolt…

- Én igen, Jace, én igen… - Elgondolkoztam, vajon bölcs döntés-e, elmondani neki, mi történt. Végül arra jutottam, előbb-utóbb ő is megtudná. – Ígérd meg, hogy nem akadsz ki, ha elmondom!

- Megígérem. – Szürke pillantását mélyen az enyémbe fúrta. Egyikünket sem érdekeltek az apáink…

- Szóval… Alec elmondta, hogy ő… Ő erőszakolt meg néhány hete… - Nyögtem ki.

- A féltestvéred? – Esett le Jace álla, mire bólintottam. Ez észrevehetően apát és Jordan-t is meglepte, ám egy szót sem szóltak. – Kitekerem a nyakát, esküszöm… - Fogadkozott Jace.

- Ne! – Kértem rémülten, mire csak még jobban meglepődött. – Kérlek, ne! A kedvemért…

- Oké. – Egyezett bele párpercnyi hallgatás után. – Nem tudom, miért véded, de megbízom benned. – Kezemet szájához húzta, majd megcsókolta.

A következő pillanatban kopogtak, én pedig felkeltem, hogy megnézzem, ki az. A többiek egyből vissza akartak tartani, ám én hajthatatlan voltam. Azonban pár lépés után elvesztettem az egyensúlyomat.

- Mayka! – Kapott utánam Jace, majd visszahúzott a kanapéra.