Chapter 106th - Help me!

Először nem akartam hinni a fülemnek. Alec erőszakolt meg? Ez biztosan nem csak egy rossz álom? Hiszen a féltestvérem…

- Ugye ez nem igaz? – Néztem rá reménykedve, könnyes szemekkel.

- De. – Felelte lehajtott fejjel. Nagyot sóhajtott, majd felkelt, és előttem kezdett el idegesen fel-le járkálni.

Hirtelen azt sem tudtam, mit kéne mondanom. Nem akartam elhinni, ez igaz lehet. Ez valahogy nem illett be a képbe. Nem ilyennek képzeltem Alec-et.

- Tudod, Mayka, eddig szerettem volna azt hinni, nem a neveltetés számít, de rá kellett jönnöm, valójában nagyon is sokat… - Állt meg előttem. – El sem tudod képzelni, hányszor megbántam már, amit veled tettem… Rengeteg álmatlan éjszakám volt, és végig te jártál a fejemben. Mert nem akartam elhinni, valóban azt csináltam, amit. Szerettem volna elmondani Jace-nek. Mindent… Ám amikor besétáltatok a kínai étterembe, és láttam, hogyan néz rád, így világos lett, nem oszthatom meg vele… Ráadásul, amikor kiderült, hogy féltestvérek vagyunk… - Megrázta a fejét. – Akkor csak még jobban bántam mindent.

- Alec… - Nyögtem a nevét. – De miért?

- Még nem fejeztem be… - Emelte fel egyik kezét. – Aznap este a parkban hagytalak, mert Francis ezt kérte tőlem… Viszont azt álmomban sem gondoltam volna, hogy Jace fog megtalálni…

Ezután elhallgatott. Kérdésemre választ nem kaptam. Talán tíz perc telhetett el eben a feszült csendben, amikor felkeltem, és szabályosan Alec-nek rontottam. Ököllel vertem a mellkasát, ám ő meg sem rezdült.

- Hogy tehetted ezt? – Üvöltöttem sírva. – Hogy lehettél ennyire… Ennyire… - Nem találtam a megfelelő szót. Fogalmam sem volt, mit kéne mondanom neki. Szerettem volna valamit a fejéhez vágni, ám nem csak nem jutott eszembe semmi, hanem nem is voltam rá képes. Nem tudom, miért…

- Elhiszem, hogy dühös vagy. – Súgta a fülembe, mikor kissé lenyugodtam. – Én is az lennék a helyedben… Nem is sejted mennyire szeretném jóvátenni, amit elszúrtam.

- Alec… - Fejemet a mellkasára hajtottam, ő pedig körém fonta karjait. – Jutass ki innen minket, kérlek! – Könyörögtem neki.

- De Francis… - Kezdett ellenkezni, azonban én a szavába vágtam.

- Ha Jace és én ezt ép bőrrel megússzuk, akkor jóvá tudod tenni. – Mondtam.

- Sajnálom, de nem lehet. Meg van kötve a kezem, és Francis sem most jött le a falvédőről… - Próbált hatni rám.

- Alec, kérlek! Kérlek, tedd meg ezt nekem! – Könyörögtem neki továbbra is, bár egyre kisebb esélyt láttam rá, hogy hatni tudok rá.

- Meglátjuk. – Azzal elengedett, és távozott.