- Nem egészen… - Rázta meg Alec
a fejét, mikor már ez kávézóban ültünk. – Ketten vagyunk… Én csak Mayka-t
bántottam… - Bocsánatkérőn nézett rám, majd folytatta. – Lisa, téged Zack
szokott…
- És ezt most higgyem el? – Vágott
közbe Lisa. – Tudom, hogy te vagy a főnököm…
- Nem. – Rázta meg a fejét Alec.
– Én az álfőnök vagyok. Én falazok Zack-nek. Ő az, aki minden lányt elkap, nem
én. Én egyedül Mayka-t bántottam, senki mást…
Alec szemeiből félelmet olvastam
ki. Nem tudtam, pontosan, mitől kéne félnie, de látszott, attól a valamitől
nagyon…
- Miért nem mondtad? –
Könyököltem az asztalra. – Alec, én ugyan megbocsátottam neked azért, amit
velem tettél, de örültem volna, ha ezt nem felejted
el elmondani…
- Sajnálom. – Hajtotta le a
fejét. - Viszont Zack, azt ígérte, kinyír, ha bárkinek is szólok…
- Várj! – Kaptam a fejemhez. –
Zack az a Zack, akire gondolok? Tina barátja?
- Igen… - Felelte meglepődve,
majd leesett neki, mire gondolok, és már futottunk is az ajtó felé aput és
Lisát a kávézóban hagyva.
- Tina! – Kiáltotta el magát
Alec, amikor benyitottunk egy negyedik emeleti lakás ajtaján, ami mellett egy
postaládára a „Zack Howard” név volt
írva. – Zack!
Választ nem kapva haladt egyre
beljebb a lakásban, míg én őt követtem. Ugyan arra kért, maradjak lent, és
várjam meg ott, inkább vele jöttem.
- Van itthon valaki?! –
Üvöltötte aggódva Alec, majd lehalkította a hangját. – Ha Tinával történt
valami, akkor az az én hibám lesz… Én mutattam be őket egymásnak…
- Nyugodj meg! – Lépett ki Zack
a fürdőszobából farmerben és rövid ujjúban. – Mit óbégatsz? És hogy jöttetek
be? – Csodálkozott.
- Nyitva volt az ajtó. – Hazudta
Alec, mert valójában tolvajkulccsal nyitotta ki a zárat. – Hol a húgom? –
Támadta le a kérdésével Alec Zack-et.
Miközben a fiú magyarázkodni
kezdett a tekintetem az egyik félig nyitott ajtóra tévedt. A szobában sötét
volt, ám azért ki lehetett venni néhány körvonalat. Egy ágyat láttam, rajta
pedig egy lányt…
- Tina! – Kiáltottam el magam,
majd elrohantam a két fiú mellett, és befutottam abba a szobába. Az ágyon
valóban Tina feküdt, ám látszott rajta, nincs magánál. Pár másodperc elteltével
Alec is mellém ért, és a lány vállát rázva próbálta meg felébreszteni.
- Ébredj fel! Kérlek, térj
magadhoz! – Hangján hallottam, nem sok hiányzik, hogy elsírja magát. Mivel Tina
nem tért magához, az ajtóban álldogáló Zack felé fordult. – Mit tettél vele?
Mit adtál be neki?
Szia Petrus!
VálaszTörlésAzt hiszem egy picit elvesztettem a fonalat. Á, megvan. Na de ezt én így sem értem teljesen. Alec nem tudta, hogy Tina kivel van? Azért erről tudnia kellene ha testvérek (ha jól emlékszem ők azok). Hogy-hogy meglepetésszerűen érte ez az egész? Ezt egy kicsit sántának érzem.
Nagy a felfordulás, miközben mi Jace feltűnésére várunk. Hiszen a regény második felében nagyon kevés szerepet hagytál rá. Az a kevéske, ami viszont megmaradt, nem túl sok nyomot hagyott bennünk.
Valahogy nem érzem, hogy itt lenne a vég. Sokkal inkább hiszem, hogy te ezt a történetet tovább akarod fűzni. Aztán ki tudja, lehet, hogy függönyszerűen ereszted le a véget, míg mi csak pislogni fogunk a meglepettségtől :) Remélem, tényleg jó véget írtál ennek az egésznek, mert ha nem... Hajaj :D Lesz DáDá!
Várom a következő rész ^^
Love.Ella.Fisher
Szia!
TörlésIgazából fogalmam sincs, hogy tényleg ez lesz-e a történet vége, amit írtam... Mert még az is megeshet, hogy lesz egy második része... Nem tudom... :) Majd még meglátjuk... :D
Szép napot, és köszönöm, hogy írtál! :D