Egy-két óra elteltével ismét
Alec jelent meg az ajtóban. Jace-t azóta sem láttam, hogy Wade elvitte innen,
így most egyből Alec-nek ugrottam.
- Mi van Jace-szel? – Kérdeztem
olyan hangon, amitől Alec hátrahőkölt, és felemelte a kezeit. Egyikben egy tőrt
tartott.
- Jace jól van. Nincsen semmi
baja, csak Francis megtiltotta, hogy együtt legyetek, mert a végén még meg
tudtok szökni… - Magyarázta, majd felém nyújtotta a tőrt. Elsőre elugrottam,
mert azt hittem, meg akar vágni vele. Azonban amikor grimaszolva nézett rám,
felfogtam, azt akarja, vegyem el tőle. Csakhogy én nem mozdultam… - Mayka, ez a
legtöbb, amit tehetek…
Mivel továbbra sem mentem hozzá
közelebb, óvatosan megfogta a karomat, közelebb húzott magához, a tőrt a
nadrágom övébe csúsztatta, és rátűrte a felsőmet.
- Ha ügyes vagy, nem veszi
észre, és meg tudtok szökni. – Mondta komoly arccal, majd a hátam mögé csavarta
a kezemet, amitől én fájdalmamban felkiáltottam. – Elnézést! Nem akartam… -
Súgta a fülembe, majd maga előtt tolva indultunk el.
- Hova viszel? – Faggattam.
- Lassan lemegy a Nap, és
Francis most akar végezni veletek… - Válaszolta. A szívem a torkomban dobogott,
míg végigsétáltunk a sötét folyosókon.
Francis egy elég réginek látszó
épületben várt minket, ami belülről kevésbé tűnt réginek. Fekete ruhákat viselt,
így pedig még ijesztőbbnek tűnt. Kedves mosolya elárulta, hamarosan végem lesz.
Térdeim remegtek, ahogy a dombtetőre felfelé vezető úton haladtunk.
Hideg volt odakint, hiszen már
tél volt. A hó is térdig ért azokon a területeken, amiket nem jártak le. Alec
egyik kezével végigsimított gerincem mentén, amitől csak még jobban kirázott a
hideg.
- Jace hol van? – Tette fel a
kérdést Alec Francis-nak, mikor mellé értünk.
- Őt Wade hozza. Már úton vannak
ők is… - Francis megfogta az államat, és úgy fordította a fejemet, hogy
kénytelen legyek a szemébe nézni. Hátam Alec mellkasának feszült, ahogy el
akartam húzódni Francis-tól. – Ó, nyugodj meg! Senki nem fog bántani… Vagy
mégis…?
Ezután ellökte az államat, így
kis híján elestem a lendülettől. Szerencsére Alec megtartott, majd bevezetett a
bent lévő, kör alakú terem közepére. A földön különböző mintákat láttam, ám
fogalmam sem volt, mit jelentenek. A minták kisebb körökben voltak, és egy
nagyobb kört alkottak. A középső körben – ahova Alec vezetett -, egy oltárszerűség
volt helyezve. Arra ültetett fel.
- Mi ez az egész? –
Kíváncsiskodtam.
- Francis meglehetősen furcsa
teremtmény… - Vont vállat Alec. Alighogy kimondta, Wade és Jace lépett be az
ajtón. Jace szürke szemeiben a felismerés tükröződött, amikor meglátott a terem
közepén. Amikor kérdeztem volna valamit hátulról Francis megragadta a
vállaimat, és fekvő helyzetbe nyomott le az oltárra, Jace ajkait pedig egy „Ne!” kiáltás hagyta el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése