Epilogue

Anyu nem tudott megszólalni a döbbenettől, amit neki okoztam. Kezét a szája elé kapva próbálta nyugtatni magát. Apu eközben a hátát simogatta. Sam és Jordan az ajtóban állva beszélgettek valamiről azóta, hogy Alec elment.

- Hiszen olyan fiatal vagy még…! – Szólalt meg végül anya. Én kicsit jobban összehúztam magam Jace karjai közt, mert féltem a most következő fejmosástól. Azonban olyan dolog történt, amire nem számítottam. – Figyel, kislányom! Ha bármiben segítség kell, szólj! Én szívesen segítek neked.

- Akárcsak én. – Bólintott apu is.

- És rólam se feledkezzetek meg! – Kért minket Jordan.

- Öhm… - Még a szavam is elakadt. – Hát… Köszönöm. – Mosolyodtam el hitetlenkedve. Azt sejtettem, hogy apu és esetleg Jordan így fog reagálni, de anyura nem gondoltam volna.

Anyu előrehajolt, és megfogta az egyik kezemet. Elmosolyodott, miközben beszélt.

- Megértem, ha félsz. Emlékszem, milyen volt, amikor én voltam terhes veled. Nagyon féltem, de Constantine ott volt mellettem… Úgyhogy Jace… - Fordult a szőke fiú felé. Hangjába ezúttal némi fenyegetés is vegyült. – Ha meg mered bántani Mayka-t, vagy bármit teszel, amit nem kéne, akkor az én haragommal kell szembenézned. Világos?

- Világos. – Nyelt egyet Jace. Láttam rajta, kicsit valóban megijedt. Ezen pedig el kellett nevetnem magam.

- Akkor értjük egymást. – Bólintott anyu, majd hátradőlt.

- Nincs kedved sétálni egyet? – Kérdezte Jace már estefelé az ablaknál állva. A különböző színű fényektől Jace szeme aranyszínűnek, haja pedig vörösnek és zöldnek tűnt.

- Ilyen időben? – Borzongtam meg, ahogy a kinti hidegre és a hóesésre gondoltam. A fiú mellé léptem, és karjára simítottam a kezemet.

- Persze. – Csókolt homlokon. – Utána meg elmehetnénk vacsorázni valahová… - Javasolta.

- Rendben. – Egyeztem bele, mert be kellett vallanom, tetszett az ötlete.

Nem telt sok időbe, mire elkészültünk, és elbúcsúztunk a szüleinktől. Anyuék egész délután Jordan-t faggatták, pontosan mi is történt vele, így ő még mindig nem fejezte be a történetet. Látszott rajta, már nagyon szívesen abbahagyná mára…

Jace és én lassan, kézen fogva sétáltunk, miközben néha meg-megálltunk a különböző színű tűzijátékokat nézni, amiket már most elkezdtek fellőni az Újév ünneplésére.

- Annyira szeretlek, Jace! – Húztam közelebb magamhoz mosolyogva a szőkeséget.

- Én is téged. – Mormolta a számba csók közben. Most biztosan éreztem, soha nem fogom elveszíteni, és minden rendben lesz. Éreztem, Jace mellett mindig biztonságban leszek.