Francis a karjaimat és a
lábaimat is valamivel az oltárhoz kötötte. Hiába forogtam jobbra-balra, túl
erősen voltak a kezemre kötözve… A terem egyik végében Alec és Wade két
oldalról fogták le Jace-t, nehogy hozzám tudjon szaladni. Francis egy
ezüstszínű tőrt tartott az egyik kezében, míg a másikban egy vastag könyvet. Végül
megtalálta, amit keresett, és az oldalam mellé dobta a súlyos tárgyat.
- Hm… - Tűnődött el, majd kezét
az oldalamra csúsztatta, és elvette azt a tőrt, amit Alec tett oda egy-két
órával ezelőtt. – Azt hiszem erre nem lesz szükséged… - Azzal Wade felé dobta a
fegyvert, aki szemmel láthatóan minden probléma nélkül elkapta azt.
- Kezdhetjük! – Ugyan Alec
megpróbált halkan beszélni, a terem visszhangos volt, és minden egyes szavát
visszaverték a falak. Ekkor Francis az egyik ablak felé nézett, ahol már csak
néhány halványabb fénysugár szökött be.
- Még nem teljesen… - Rázta meg
Francis a fejét. Benyúlt egyik zsebébe, ahonnan egy kis, ezüstösen csillogó
tárgyat vett elő, majd magához intette Alec-et. Mikor a fiú kezébe adta, akkor
láttam egy ugyanolyan gyűrű az, amilyen Jace-nek is és nekem is van. – Most már
igen…
Mutatóujját végighúzta a könyv
lapján, miközben olvasni kezdett. Egy számomra teljesen ismeretlen nyelven
beszélt, így egy szót sem értettem belőle. Mire a negyedik sor végére ért, már
teljesen besötétedett, én pedig csak egy elfojtott kiáltást hallottam, ami nagy
valószínűséggel Jace-től származott.
Francis egy pillanatra sem állt
meg a szöveg olvasásával. Fél perc elteltével már zúgott a fejem, és a világ is
fogott körülöttem. Fogalmam sem volt, mi történik éppen. Csak Francis hangját
hallottam, és a saját nyögéseimet.
Éreztem, ahogy a testem egyszer
megvonaglik, egyszer pedig teljesen elernyed. Nem tudtam ellene mit tenni. Ez a
valami sokkal erősebb volt nálam. A színek elmosódtak körülöttem, mintha egy
tornádó belsejében lettünk volna. Lehunytam a szemem, ám ugyanabban a
pillanatban ki is nyitottam, mert a tőr, ami Francis-nál volt, belevágott a bal
karomba. Felüvöltöttem a fájdalomtól, és megkíséreltem elszakítani magam a
hideg kőlaptól. Ám nem volt hozzá elég erőm.
Ekkor Francis abbahagyta az
olvasást, és lapozott egyet, mialatt kérdőn nézett rám.
- Átadod az Erődet? – Hangjából ki lehetett olvasni, szeretné is, meg nem is.
Örülne, ha szó nélkül belemennék, azonban annak még jobban, ha tovább kínozhatna.
- Soha! – Üvöltöttem zihálva.
- Ebben az esetben
folytathatjuk… - Felelte önelégülten, és tovább olvasott az idegen nyelvű
szövegből.
Úgy éreztem, mintha villámok
cikáztak volna keresztbe-kasul a testemben. A fájdalom egyre elviselhetetlenebb
lett, én pedig éreztem, hamarosan tényleg vége. Legbelül tudtam, a végén
Francis fog győzni, én pedig veszteni, mert ez egy olyan megmagyarázhatatlan
erő volt, ami ellen nem voltam képes felvenni a harcot.
Lehet, Francis tényleg
legyőzött? Végleg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése