Chapter 49th - Tina?

Amikor felébredtem, egy üres szobában találtam magam. A fejem majd’ széthasadt, a karomat pedig mintha tűzbe tartottam volna. Lassan felálltam, és imbolyogva indultam el az ajtó felé.

Szinte meg sem lepődtem, amikor ki akartam nyitni, és az be volt zárva. Az ablakhoz sétáltam, ám az be volt deszkázva. Minél több lépést tettem meg, annál jobban szédültem. Végül a saját lábamban megbotolva zuhantam vissza a földre.

Vajon hol vagyok? És ki hozott ide? Utóbbira két tippem is volt, ám nem tudtam eldönteni, melyik lehet a jó. Az egyik az, hogy apám, a másik pedig az, hogy az, aki megerőszakolt.

Sejtettem egyiknek sem lenne jó vége. Ha az apám, akkor meghalok. Ha az az ismeretlen, akkor biztosan megint meg akar erőszakolni, esetleg, miután végzett, engem is megölni, mint Sheila-t. Egyik végkifejlettől sem voltam túlságosan elragadtatva.

A szemeim elkezdtek lecsukódni, viszont én ezt nem akartam. Ha elalszok, vagy elájulok, csak még rosszabb lesz… Erővel próbáltam magam ébren tartani, ám nem jártam túl nagy sikerrel. Félig-meddig elaludtam.

Éreztem, ahogy valami végigfolyik az arcomon. Először azt hittem, megint sírni kezdtem, de rá kellett jönnöm, abból a sebből szivárog a vér, ami a homlokomon van. Biztos akkor szereztem, amikor lefejeltem azt az éles követ Jace kertjében…

Hallottam az ajtó nyílását, majd a csapódását is. Lassú, kimért léptekkel közeledett felém valaki. Nem sietett. Miért is tette volna? Semmi oka nem volt rá. Inkább kihasználta a helyzet adta lehetőségeket, és az én idegeimet húzta.

Letérdelt mellém, majd egy erős rántással a hátamra fordított. Nem voltam képes kinyitni a szemem, így nem láthattam, ki az. Dörmögött valamit inkább csak magának. Ezután egy erőset taszított rajtam, én pedig visszafordultam a hasamra.

Ezúttal gyorsabban távozott, mint ahogy jött. Pár perc múlva ismét benyitott, ám most volt vele valaki.

- Akkor csinálj vele valamit! – Adta az utasítást egy férfi. Nehezen ugyan, de meg tudtam állapítani, hogy eltorzított hangon beszél, nehogy felismerjük.

- De mit használjak? – Kérdezte a lány. – Kéne egy elsősegélydoboz…

- Mindjárt megkapod… - Azzal egy hatalmas csattanást hallottam, és egy puffanást. A férfi pedig elment.

- Bárki is vagy… Hogy érzed magad? – Szólt hozzám a lány, miközben a vállamnál fogva próbált meg a hátamra fordítani. Küzdöttem magammal, hogy ki tudjam nyitni a szemem. - Mayka!? – Kérdezte egyszerre ijedten és aggódva, miután megfordított. – Hallasz?

Ekkor újra kinyílt az ajtó, és kisebb csörömpölés kíséretében földet ért valami, majd az illető távozott. A lány megütögette az arcomat, mire én végre felnyitottam a szemem.

- Tina? – Döbbentem meg a lány nevét lehelve.