Lassan vagy
gyorsan teltek el az elmúlt hetek? Nem is tudom. Hol lassabban, hol gyorsabban.
Egyszer csak ültem egyhelyben, és a falat bámultam szótlanul. Hallottam is,
amikor Jace Cole-lal beszélt telefonon, mitől történhetett ez velem.
Először
teljesen megrémültem. Ha Jace Cole segítségét kéri miattam – ismétlem, miattam -, akkor nagy baj van? Talán azt
hitte, megint visszaestem abba az állapotba, amilyen akkor voltam, amikor
először láttuk egymást? Végül abban állapodtak meg Jace-szel, ha nem változik
semmi, akkor mindenképpen vigyen be arra a magánklinikára, ahol dolgozik, és ő majd
megvizsgál.
Pontosan
tudtam, mitől viselkedem így. Az apám tehetett róla. Felzaklatott a tudata,
hogy találkoztam vele. De vajon ő rájött, ki is vagyok? Utólag visszagondolva,
egy pillanatra mintha az ő szemében is a felismerés tükröződött volna. Szóval
nem hagyott nyugodni ez a gondolat.
Végül ezt az
egészet két nap alatt sikerült kihevernem, és újra olyan voltam, mint azelőtt,
hogy apám bekopogott a lakás ajtaján. Jace-t és magamat is sikerült
megnyugtatnom, mert apám nem bukkant fel többé.
Lisa a héten
néhányszor benézett hozzánk, és órákon keresztül beszélgettünk. Úgy tűnt még
egy megérzésem jó volt. Amikor azt gondoltam, nagyon jó barátnők leszünk
Lisával, jól sejtettem. Valóban azok lettünk.
A rendőrségnek
nem sikerült édesanyámat megtalálni. Senki sem látta. Azt mondták, szerintük
nem is kéne abban reménykednem, hogy élve fogom még látni. Aki Sheila-t
megölte, engem pedig megerőszakolt, azt sem találták meg. Valamiért arra
gondoltam, soha nem is fogják megtalálni. Reméltem, ez a megérzésem, nem fog
beválni.
Két hét telt
el azóta, hogy a rendőrök közölték, Sheila halott. Most pedig azt mondták,
találtak egy nyomot, amin elindulhatnak, de azt nem mondhatták meg, mit.
Valamilyen titoktartásról beszéltek, amit én nem igazán értettem, mert nem is
figyeltem oda annyira…
Ez alatt a két
hét alatt sokszor kötöttem ki éjszakánként Jace ágyában. És ez alatt
természetesen nem csak az alvásra gondolok…
Egyszerűen nem
voltam képes felfogni, hogyan lehet Jace ennyire szenvedélyes… Ennyire aranyos,
kedves… Csak egyszer láttam egy nagyon keveset a sötét oldalából, ám azt sem
tudtam felróni neki, mert teljesen beleszerettem.
Az egyik este
elmentünk abba a kínai étterembe Alec-kel és Tinával, amelyikben Tina is
dolgozott. Amikor aznap először meglátott Alec, egyből elkezdett rám hajtani.
Viszont én gyorsan le is hűtöttem… Elég volt felemelnem a kezem, és láthatta,
ahogy Jace ujjai és az enyémek összefonódnak. Akkor felhagyott a
meghódításomról szóló tervével.
- Kár. –
Mondta kissé lehangoltan, majd nagyon gyorsan változtatott a hangulatán.
Szomorkásból hirtelen lett mosolygós. – Viszont én megmondtam… Amikor először
voltál itt, Mayka, akkor én már tudtam, hogy Jace barátnője leszel előbb-utóbb…
- Bizony. –
Helyeselt Tina. – Én is. Amikor megláttalak titeket, már akkor le lehetett
olvasni rólatok, mennyire odavagytok a másikért…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése