Chapter 42nd - A short message

Aznap este későn értünk haza. Én már nem voltam képes egyenesen menni – megjegyzem, nem ittam alkoholt, csak fáradt voltam -, így Jace a karjaiba kapott a ház előtt, majd odabent letett az ágyára, és mellém feküdt.

Bármennyire is próbáltam ellenállni a csábításnak, hogy elaludjak, én vesztettem. Még éreztem, ahogy Jace magához ölel, ám utána egyből elaludtam.

Reggel Jace helyén csak egy kis cetlit találtam, amire a következő volt írva:

„Nem vagyok benne biztos, hogy itt leszek, amikor felébredsz… Csak boltba mentem, és igyekszem visszaérni, mire te is felkelsz.

Szeretlek.

Jace”

Kissé meglepődtem Jace írásán. Gyönyörűen írt, pedig akiket én ismertem, és vele egykorúak voltak, azok nem írtak valami szépen. Inkább olvashatatlanul.

Nem volt kedvem felkelni, így tovább feküdtem a plafont bámulva. Visszagondoltam arra a pillanatra, amikor legelőször voltam itt. Amikor Jace hazavitt volna, ám a lakás üres volt, és anyu sem volt sehol, az a férfi pedig rám támadt… Jace aznap éjszaka is mellettem volt, ám meggyőződésem, hogy akkor nem aludt.

Visszagondolva jobban örültem volna, ha nem úgy találkozunk, ahogy. Ha nem azért ismertem volna meg, mert egy parkban talált rám eszméletlenül, miután engem bedrogoztak, és megerőszakoltak. Bár lehet, máskülönben soha nem találkoztam volna vele.

Végül is boldog voltam vele. Szerelmes voltam belé. Ilyen szempontból pedig csak ez volt a lényeg, és nem az, hogyan indult a mi kapcsolatunk.

Nem telt el sok idő, míg meghallottam Jace kocsiját megállni a ház mellett. Mivel arrafelé nézett a szobának az ablaka, odasétáltam, kinyitottam, és kinéztem rajta.

- Jó reggelt, Jace! – Köszöntem neki, miközben épp a szatyrokat vette ki a hátsó ülésről.

- Neked is, Mayka! – Intett mosolyogva, majd elindult befelé.

Mire a konyhába értem, addigra ő már el is pakolt. Hogy lehet valaki ennyire gyors? Láthatóan észrevette az arcomon a döbbenetemet, mert elmosolyodott.

- Tudod, hogy ennyire gyors senki sem lehet? – Érdeklődtem.

- Nem. – Húzott közelebb magához. – Itt van az élő példa előtted, hogy lehet…

Homlokon csókolt, majd készült elengedni, ám én visszahúztam. Lábujjhegyre álltam, és ajkamat Jace-ének szorítottam, aki mosolyogva viszonozta.