Chapter 25th - A small fear

A rendőrök még feltettek pár kérdést édesanyámmal kapcsolatban, amire készségesen válaszoltam. Ekkor azt mondták, most elmehetünk, de még keresni fognak.

Mikor elindultunk, eszembe jutott valami, amit a múltkor nem néztünk meg a régi lakásomban, így arrafelé mentünk.

Alighogy benyitottunk a lakás ajtaján, és Jace becsukta mögöttünk az ajtót, megragadta a karomat.

- Gyere ide! – Húzott vissza.

Hátamat a falnak nyomta, utána a fejem két oldalán a két kezével a falnak támaszkodott. Megijedtem, hisz nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Kissé előre kellett hajolnia, hogy arca egy vonalba kerüljön az enyémmel.

- Mit akarsz, Jace? – Próbáltam annyi nyugalmat erőltetni magamra, amennyit csak tudtam, ám még így is megremegett a hangom egy pillanatra.

- Hazudtál a rendőröknek. – Állapította meg. Erre én értetlenkedve néztem rá. – Pontosan tudod, mire gondolok… Láttam rajtad, hogy tisztában vagy vele, mi elől menekül édesanyád…

- És ha tényleg tudom? – Kérdeztem kihívón.

- Akkor örülnék, ha elmondanád… - A gyorsan támadt önbizalmam olyan gyorsan el is tűnt, amilyen gyorsan jött. Még nem láttam ilyennek Jace-t, úgyhogy ezzel valamelyest megrémisztett.

- Miért? – Szedem össze magam ismételten.

- Csak értsd meg, tudnom kell…! – Felelte némi ingerültséggel a hangjában.

Nem voltam képes felfogni, miért akarja annyira kiszedni belőlem Jace az igazságot. És miért lenne olyan fontos neki? A gyanúm, amit nemrég kezdtem csak el érezni, egyre erősebbé, és erősebbé vált Jace kilétét illetően.

De ha elmondom neki, akkor biztos, elmegyógyintézetbe zárat. Pedig én normális vagyok. Azt hiszem… Bár ha bárkinek is elmondanám az igazságot mindenről, vagy csak egy kis részét, akkor senki szemében nem leszek több, mint egy őrült.

- Na? – Érdeklődött Jace.

- Jól van. – Bólintottam megadva magam, mert egy félig-meddig kamuszöveg már összeállt a fejemben.

- Hallgatlak… - Mondta, amikor nem folytattam. Kicsit zavaró volt ez a hirtelen változás, amit Jace produkált. Vagy csak én nem vettem eddig észre, hogy milyen valójában?

- Szerintem… - Nyeltem egyet. – Az apám elől menekül. – Látszott Jace-en, nem egészen érti, miről beszélek. – Ez egy kicsit bonyolult…

- Nem gond. – Mosolyodott el. – Meg fogom érteni. Hidd el!