Chapter 31st - How?

Éjszaka szerencsére elkerültek a rémálmok, valamint a különös emlékek. Reggel arra ébredtem, hogy Jace mellettem ül, és a fejem mellett, az egyik oldalon támaszkodik az ágyra. Másik kezével épp a mutatóujja köré csavarta egyik hajtincsemet.

- Jó reggelt, Hayley! – Mondta mosolyogva. Először fel sem tűnt, milyen néven szólított, ám utána leesett, mit mondott. Hayley? Ezt meg honnan tudja?

- Jace… - Kezdtem, de egyszerűen magam sem tudtam, hol akarok kilyukadni, így végül leegyszerűsítettem. – Hogyan…?

Egy kicsi, fekete irattartót nyomott a kezembe, mikor felültem. De hisz ezek…

- Az irataim! Hol találtad? – Ugrottam a nyakába.

- Pár perce jött egy rendőr. Abban a parkban találta meg valaki, ahol nemrég én is megtaláltalak téged.

Ezután elengedtem Jace-t, és megnéztem, hogy minden kártya benne van-e. Mikor nyugtáztam, nem hiányzik semmi, Jace közelebb hajolt hozzám.

- Szóval az a teljes neved, hogy Mayka Hayley Fray? – Érdeklődött egy csók kíséretében.

- Igen. Viszont a Mayka-t használom… - Mikor ajkai majdnem ismét az enyémhez értek, valaki kopogott az ajtón.

Majdnem megkérdeztem, ki lehet az ilyen korán, azonban rápillantottam a falon lévő órára, és meglepődve vettem észre, hogy már fél tíz múlt. Nem szoktam ilyen sokáig aludni… Még akkor sem, ha éjfél után fekszek le aludni, mint a múlt éjszaka…

Jace felkelt, azután én is követtem. Az ajtóban Lisa állt. Kezében két táskát tartott. Első ránézésre megállapítottam, ruhák vannak benne… Ráadásul tánchoz… Mikor a nappaliban Lisa letette a táskákat a kanapéra, és kinyitotta, láttam, valóban jól gondoltam.

- Hát ezek? – Érdeklődtem egyszer Lisára, egyszer Jace-re nézve.

- Ezek, kérlek szépen, olyan ruhák, amiket majd fel fogunk húzni, és elmegyünk bennük táncolni. – Válaszolta könnyedén.

- Táncolni? – Döbbentem meg.

- Igen. És gondoltam, elhozom, hogy megnézzük, melyik ruha tetszik neked… - Folytatta.

- Várjunk! – Akadékoskodtam, miközben Lisa előhalászta az első ruhát. – Ezzel most azt akarod mondani, hogy táncolni megyünk?

- Igen. – Nevetett fel. - Tudom, hogy szeretsz táncolni.

- Honnan? – Lepődtem meg még jobban.

- Emlékszem rá… - Felelte sejtelmesen.