Chapter 38th - Praise

A következő napok nagyjából ugyanúgy teltek el. Néha eljöttek a rendőrök megkérdezni, nem jelentkezett-e édesanyám, mire mindig az volt a válasz, hogy nincs meg a telefonom. Csak a kártya volt meg belőle… Így az egyik nap elmentem Lisával az egyik ismerőséhez, aki egy telefonos üzletben dolgozott. Nála vettem egyet, majd ismét vártam. A rendőrök lassan kezdték megérteni, anyu nem fog felhívni.

Időközben előkerült egy újabb felvétel, egy repülőtérről. A rendőrségen lejátszották nekem és Jace-nek. Meg sem lepődtem, amikor anyut láttam meg rajta a váróteremben. Viszont azon annál inkább, hogy a gépe Európába tartott.

Ezután egy újabb felvétel következett. Anyu nem is szállt fel a repülőgépre, mert meglátott valakit a váróterem másik felében, és elkezdett rohanni. Menekült. Szinte bármibe le mertem volna fogadni, hogy az apámat látta.

A rendőrök többször is ellátogattak a szórakozóhelyre, ahol a barátaimmal voltam. Kikérdeztek mindenkit, aki ott dolgozott. Viszont soha semmi használhatóval ne jöttek el onnan. Lisa volt az egyetlen, akivel nem beszéltek, mert ő azóta egy másik helyen dolgozott, ami szintén ugyanazé az emberé... Így őt nem is keresték.

Lisa és én minden délután eljártunk Kate óráira. Egy hét alatt remekül összebarátkoztunk. Megtudtuk róla, hogy van három macskája. Egy fekete, egy fehér, és egy vörös. A férje ennek a tánciskolának az igazgatója, a lánya pedig velünk egyidős. Kate-nek volt egy ikertestvére, akit Ellie-nek hívnak, és most Seattle-ben él a férjével és két lányával, akik ikrek.

Vasárnap délután Kate nem tudott nekünk órát tartani, mert el kellett utaznia a testvéréhez, akinek megszületett a kisfia, akit mindenképpen szeretett volna látni. Ennél fogva Lisa délután átjött, és itt gyakoroltunk. Jace azt mondta, szívesen megnézné, mit tudunk, de el kellett mennie, mert el kellett intézni valami halaszthatatlan dolgot. Az ő szobájába mentünk gyakorolni, mert ott több hely volt, és volt zenelejátszó.

Lisa hat körül elment, ugyanis aznap előbb kezdett a munkahelyén. Egyedül maradtam. Mivel nem volt jobb dolgom, folytattam a táncolást. Ki tudtam kapcsolni, és nem törődtem semmivel, ami körülöttem zajlott.

- Ügyes vagy. – Hallottam meg Jace hangját az ajtóból, amint vége lett a zenének. Ijedtemben megpördültem, és zavartan, elvörösödve néztem a szemébe. Lezseren támaszkodott a falnak, miközben engem mért végig.

- Köszi. – Ezután egyre kínosabbá váló csendben néztünk farkasszemet. Először én kaptam el a pillantásomat, majd Jace elém lépett.

Egyik kezét a hátam mögé csúsztatta, és közelebb húzott magához. Másik kezével az állam alá nyúlt. Ezúttal sokkal gyorsabb volt. Feleszmélni sem volt időm, mire az ajka már az enyémhez ér. A szívem gyorsabban vert. A következő pillanatban Jace elengedett, és leült az ágy szélére.

- Táncolsz még? – Kérdezte hátradőlve. Először meglepődtem, ám utána azt gondoltam: Miért is ne? Így amikor elindult a zene, én is vele együtt mozogtam. Teljesen kikapcsoltam, és ellazultam.