Chapter 46th - The revivification

Ahogy a kórház folyosóján rohantam végig, többször majdnem el is estem. Jace közvetlenül mögöttem volt, és próbált lassabb tempóra bírni. Mivel nem sikerült neki, megragadta a karomat, és ezzel megállítva berántott egy üres folyosóra.

Hátamat a falnak támasztotta. Két karjával gyakorlatilag csapdába ejtett. Próbáltam tovább menni, ám ő nem hagyta.

- Nyugi, Mayka! – Mondta kissé ingerülten, lefogva a kezeimet. – Ha még egy kicsivel gyorsabb vagy, akkor már világrekorder leszel…

- Mi van? – Néztem rá értetlenül.

- Csak arra kérlek, próbálj meg emberibb tempóra váltani… - Súgta. – Ha így folytatod a rohanást, feltűnést fogsz kelteni…

- Nem értelek. – Akadékoskodtam, miközben megkíséreltem kikerülni, ám ő visszahúzott.

- Angyal vagy, és még nem tudod használni az erődet. Ráadásul egyre erősebb leszel… - Folytatta. Abban a pillanatban valaki bekanyarodott a folyosóra, Jace keze pedig lejjebb csúszott, megfogta a kezemet, és maga után húzott. – Ígérem, mindent el fogok mondani, csak kérlek, most ne siess!

Nem teljesen értettem, mit akart ezzel mondani Jace, ennek ellenére követtem olyan tempóban, amilyet ő diktált.

Amikor benyitottunk anyu főnökének szobájába, két rendőr állt az ágya mellett, és faggatták. Azonban amikor meglátott engem, már nem figyelt rájuk, és a mondatot is félbehagyta.

- Mayka! – Mondta ki halkan a nevemet. – Tudom, hol van édesanyád… Megkért, senkinek se mondjam el, de tudnod kell…

Nem volt képes befejezni a mondatot, mert elkezdet köhögni. Teste görcsbe rándult, azután még jobban köhögött. Szerettem volna közelebb lépni, de Jace erős szorítása a derekam körül ebben megakadályozott.

- Most elmondja végre, hogy itt van a lány? – Kérdezte az egyik rendőr kicsit sem udvariasan.

- Mayka, édesanyád… - Kezdte, ám megint elhallgatott a köhögéstől. Arca egyre halványabb lett, az ajkai is elfehéredtek.

A másik rendőr, aki itt volt, akkor már szaladt ki a kis helyiségből, hogy hívjon egy orvost. Mivel az orvos pár másodperc múlva ideért, arra következtettem, hogy itt lehetett néhány méterre tőlünk.

Az idősnek látszó orvos levette a nyakában himbálózó sztetoszkópot, hogy meghallgathassa Richardot, aki egyre jobban köhögött.

Azután a teste hirtelen elernyedt, azt orvos pedig másokért kiáltott, és elkezdték újraéleszteni. Jace egyre erősebben tartott magához láncolva, miközben én zihálva vettem a levegőt.