Chapter 23rd - She's dead

Reggel hatalmas csörömpölésre ébredtem, ami a konyhából jött. Felkeltem, hogy megnézzem, mi történt. A takaró, amit feltehetően Jace terített rám éjszaka, még mindig rajtam volt.

Mikor beléptem a konyha ajtaján, a nekem háttal lévő Jace épp valamelyik eltörött tárgy darabkáit szedte össze szitkozódva.

- Nem gondoltam volna, hogy te is szeretsz káromkodni… - Jegyeztem meg nevetve, az ajtófélfának támaszkodva. Jace nem számított rám, így láttam, megijedt.

- Ó! Hát, tudod… Néha le kell vezetni a feszültséget… - Dobta a szemetesbe az üvegdarabokat, majd sajnálkozva nézett rám. – Felébresztettelek?

- Nem. Már készültem felkelni. – Hazudtam. Láthatóan jól sikerült ez a hazugság, mert Jace nem kérdőjelezte meg, mennyire igaz.

Délelőtt a rendőrség felhívta Jace-t, hogy be tudunk-e menni az őrsre. A rendőrségen kellett várnunk egy kicsit, mert időközben egy banki lövöldözéshez riasztották azt, aki beszélni akart velünk, így mi leültünk a folyosón lévő székekre.

Végül megérkezett, akire vártunk. Az egyik karján fehér kötés díszelgett.

- Semmi komoly. Csak meglőttek. – Magyarázta kérdő pillantásunkat látva. Jace-szel összenéztünk, mikor azt mondta, semmi komoly. Hiszen most lőtték meg… És nem komoly?

Soha nem értettem, miért megy valaki rendőrnek. Gyakorlatilag minden nap veszélyben van az életük. Ez nem zavarja őket? Ráadásul családjuk is van… Mi lesz, ha egyszer nem megy haza? Személy szerint én soha nem vállalnám be ezt a munkát. Főleg, ha tudatában vagyok annak, milyen veszélyei vannak ennek az állásnak.

Beültünk egy kihallgatóterembe, majd a rendőr szomorúan felsóhajtott, amikor belelapozott a mappába, amit a kezében tartott. Végül egy képet tett le elénk az asztalra.

- Felismeri, Ms. Fray? – Kérdezte.

Ránéztem a fényképre. Egy erdős terület volt a háttérben. Az előtérben egy lány feküdt a földön. Valamilyen fehér szövetet csavartak köré. Arca hófehér volt, a szája pedig valamilyen különös, lilás árnyalatot vett fel. Kócos, szőke hajába valamilyen növény levelei akadtak. A szemét lecsukta, mintha aludna. Ám ez nem így volt. Ez a lány a képen halott.

- Igen. – Nyögtem. – Sheila az… - Éreztem, ahogy a világ elkezd forogni körülöttem.

- Mi történt? – Kérdezte Jace. Mintha csak a gondolataimban olvasott volna, míg én továbbra is a képre meredtem.

- Egy túrázó csoport találta meg ma délelőtt az erdőben. – Válaszolt csendesen. – Talán két napja lehetett már ott. Megverték, és megerőszakolták. Úgy véljük, Ms. Fray-nek igaza volt… Szerintünk is azt kell keresnünk, aki őt is megerőszakolta…

Itt elszakadt a cérna. Nem bírtam tovább. Nagyon hamar Jace karjai közt találtam magam, és újból sírtam.