Chapter 50th - Way out

- Te hogy kerülsz ide? – Kérdeztem Tinától, aki épp a homlokomon lévő sérülést látta el. Farmer, és sötét póló volt rajta.

- Egy buliba mentem, de valaki elrabolt, mikor hazafelé tartottam. – Mondta, miközben a szemét meresztgette, hogy lássa mekkora a sebem, ugyanis csak az a kevés fény volt a szobában, ami a bedeszkázott ablakon keresztül szűrődött be.

- Alec aggódik érted… - Mondtam a lánynak, mire ő halványan elmosolyodott. - Szóval orvosnak készülsz? – Kérdeztem az előbbi beszélgetésnek arra a részére utalva, amit nem hallottam. Legalább is ez a következtetés jött le nekem belőle.

- Igen. – Azzal leeresztette a karjait, és becsukta a kis dobozt. – Kész is lennénk… - Ahogy kimondta az idegen férfi lépett be az ajtón, majd az elsősegély dobozzal a kezében szó nélkül távozott.

- Köszönöm, Tina. – A lány mosolyogva bólintott, majd hátát a falnak támasztotta. – Te sem tudod, ki lehet ez a férfi? – Kérdeztem, mire megrázta a fejét.

Én valamiért felkeltem, és az ablakot, az ajtót, a plafont, és a falakat kezdtem vizslatni. Tinán látszott, nem érti, mit csinálok. Már egy ideje kérdőn nézhetett rám, mire észrevettem.

- Kiutat keresek. – Magyaráztam.

- Innen? – Nézett rám még döbbentebben.

- Persze! – Úgy válaszoltam, mintha mi sem lenne ennél természetesebb dolog. Egy ideig még fel-alá járkáltam a szobában, végül Tina előtt álltam meg, és elgondolkozva nekikezdtem az elméletemnek. - Én két menekülési lehetőséget látok, legfeljebb hármat…

- Ez most tisztára úgy hangzott, mintha Jace mondta volna… - Nevetett fel a lány. Szinte bármibe le mertem volna fogadni, hogy fülig vörösödtem erre a megállapításra.

- Vagy futunk, amikor bejön, vagy az egyikünk eltereli a figyelmét, míg a másikunk meglép, és segítséget hoz, vagy az ablakon mászunk ki… - Soroltam a lehetőségeket, amiket esélyesnek gondoltam. Bár, amikor megpróbáltam kinyitni az ablakot, az meg sem mozdult.

- Az első kettőt szerintem nem tudjuk megvalósítani. – Rázta meg a fejét. – Minden ajtó zárva van. Se ki, se be. De a harmadikat hogyan gondolod. Be van deszkázva!

- Elég régire becsülöm a ház korát ahhoz, hogy ki tudjuk törni. A csavarok talán már meglazultak annyira… - Magyaráztam el a zseniális tervnek tűnő ötletemet.

- Mivel akarod kitörni? Az egyetlen lehetőségünket az előbb vitte el… - Ellenkezett. – És az üveg is csörömpölni fog… Vagy miből gondolod, hogy nincs fegyvere?

- Fogalmam sincs, van-e fegyvere. – Rántottam meg a vállam. -  Gyorsan tudsz futni? – Kérdeztem, mire meglepetten bólintott.

- Mayka, mire készülsz? – Időm sem volt, hogy válaszoljak, már éreztem, ahogy az üvegszilánkok, és a szálkás fagerendák végigkarcolják a bőrömet.