Chapter 22nd - Courting?

Jace-nek igaza volt. Alec és a húga nem igazán hasonlítottak egymásra. Ezt én is meg tudtam állapítani, amikor Alec visszaült Jace mellé, majd nem sokkal később egy pincérnő hozta ki a rendelését, akit utána bemutatott nekem.

- Szia! Destiny Manrose vagyok. – Mondta a lány. – Ha úgy tetszik, Tina…

A lánynak hosszú, sötétbarna, hullámos haja, valamint barna szemei voltak. Tartása olyan egyenes volt, mintha karót nyelt volna. Ezzel szemben a bátyja nem igazán foglalkozott az egyenes tartással.

- Mayka Fray. – Miután megrázta a kezemet, lehajolt, és a fülembe suttogott, nehogy Alec és Jace meghallják.

- Vigyázz a bátyámmal! Ahogy elnézem, még ma este rád startol… - Figyelmeztetett.

- Szóval… - Dőlt előre Alec, miután a húga távozott. – Nem a barátnőd, Jace?

Úgy tűnik, Tinának igaza volt. Alec tényleg nem vesztegette az idejét. Legnagyobb döbbenetemre Jace habozott a válasszal. Vajon azon gondolkozott, mondja-e azt, hogy nem? Azonban egy pillanatra mintha azt láttam volna, azt akarja mondani, a barátnője vagyok.

- Nem egészen. – Mondta végül. Ezután Alec mindenféléről kérdezett engem, aminek a felére sem emlékszem már.

Jace a kocsiban valahogy nagyon hallgatag volt, és ezt nem értettem. Máskor mindig jó kedve szokott lenni, és csak úgy áradt belőle a pozitív energia. De most…

Mikor leparkolt a ház előtt, akkor jöttem csak rá, hogy még körül sem néztem, milyen környéken lakik. Egy emeletes, fehér házban lakott, ami előtt volt pár lépcsőfok. Magát a házat magas fák vették körül. Ha pisztolyt tartanának a fejemhez, még akkor sem tudnám megmondani, milyen fajta fák. Természetismeretből és biológiából soha nem álltam a helyzet magaslatán. Nem tehetek róla…

A környéken egy volt az egyetlen ház. Mindenhol csak fák voltak. Mivel egy kisebb domb oldalán állt Jace háza, így be lehetett látni New York egy kis részét.

Az éjszaka megint rémálmaim voltak, így éjfél körül hatalmas fejfájással ébredtem. Folyton csak azt férfit láttam álmomban, aki megerőszakolt. Ebből kifolyólag nem volt kedvem újra elaludni.

Halkan benyitottam Jace szobájába, hátha nem alszik. Ha így lett volna, kértem volna tőle gyógyszert a fejfájásomra. Mivel láttam, nincs ébren, úgy gondoltam, inkább nem zavarom. Átsétáltam a nappaliba, és ott leültem a kanapéra. Az egyik ablak nyitva volt, így a szél valamivel hűvösebb levegőt fújt be rajta.

Egy idő után egyszerűen elnyomott az álom. Pedig nem is voltam fáradt… Igaz, éreztem, ez nem olyan normális alvás, mint amikor semmit nem érzékelek a külvilágból. Hanem félig-meddig tudatomnál voltam. Nem sokkal később valaki egy takarót terített rám, megérintette a vállamat, majd homlokon csókolt.