Chapter 37th - Nothing

Felajánlottam Jace-nek, segítek neki megfőzni az ebédet, így együtt álltunk neki lasagne -t készíteni. Délután Lisa ismét értem jött, majd megint ötkor elkezdtük az órát. Most voltak még rajtunk kívül ketten-hárman, ám ők egy óra múlva elmentek.

A tanárunk, Kate nagyon rendes nő volt. Egyfolytában mosolygott, és csak úgy áradt belőle az energia. Ismét eszembe jutott az a hölgy, akihez még Atlantában jártam. Most úgy éreztem, Kate sokkal jobb nála.

Mi megint sokáig maradtunk. Ezúttal, amikor beültünk Lisa kocsijába, és ránéztünk az órára, már elmúlt kilenc óra. Ismét elmentünk egy gyorsétterembe, és csak azután haza. Nagyjából háromnegyed tíz körül nyitottam be a bejárati ajtón.

Az egyik konyhában lévő székre ledobtam a cuccaimat, míg töltöttem egy pohár vizet. Eltűnődtem azon, milyen érdekes, mennyire jól látok újabban a sötétben. Élesebb körvonalak és színek… Nem akartam erre is magyarázatot keresni, hisz felesleges lett volna.

Mikor elhaladtam a nappali ajtaja előtt, halk szuszogást halottam. Jace a kanapén aludt el. Megfogtam egy takarót, halkan Jace mellé léptem, majd betakartam. Ezen el kellett mosolyodnom. Az elmúlt időben mindig ő csinálta ezt, amikor én aludtam el itt.

Mivel egyáltalán nem voltam fáradt, leültem vele szembe, az egyik fotelbe. Néztem, milyen békésen alszik. A haja a szemébe lógott, ugyanis úgy volt fésülve, hogy volt frufruja.

A fotel karfájára könyököltem, államat pedig a tenyerembe helyeztem. Kicsit oldalra billentett fejjel, továbbra is mosolyogva néztem Jace-t.

Fogalmam sem volt, mikor aludtam el, ám még így is sokkal előbb felébredtem, mint Jace. Kimentem a konyhába, és teát főztem. Amikor a cukorért nyúltam, levertem valamit a polcról. Meglepődtem, milyen gyorsan utána nyúltam, és kaptam el.

Mindig is ilyenek voltak a reflexeim? Nem hiszem…

Végül annyiban hagytam. Sejtettem, Jace nemsokára felébred, így nekiálltam rántottát készíteni. A sejtésem elég jó volt, mert épp a tányérokra csúsztattam át a reggelit, amikor Jace még kissé álmosan mögém lépett. Karjait a derekam köré fonta, állát pedig a vállamra fektette.

- Régóta vagy fenn? – Kérdezte, miután egy puszit nyomott az arcomra.

- Nem rég keltem fel. – Feleltem, miután elengedett, és az asztalhoz ültünk.

Mikor végeztünk, Jace mosogatott, én törölgettem.

- Hogy megy a tánc? – Érdeklődött.

- Egész jól. Azt hiszem… - Válaszoltam nevetve, mert eszembe jutott, amikor meglátta rajtam azt a ruhát…