Chapter 33rd - Dancing

- Olyan aranyos vagy, amikor elpirulsz. – Állapította meg Jace.

Ettől a kijelentésétől szerintem még vörösebb lettem, mint voltam. Lassan megkíséreltem feltápászkodni Jace öleléséből, mert vissza akartam húzni a saját ruháimat. Viszont Jace csak nem akarta elengedni a kezemet. Miután karjaimat a nyaka köré fonva megcsókoltam, már hajlandó volt elengedni. Szóval erre ment ki az egész…! Az ajtóban állva egy pillanatra visszalestem Jace-re a vállam fölött.

- Jace, kérlek, csukd be a szád! – Kértem. Azután mindketten egyszerre nevettünk fel.

Olyan gyorsan eljött a délután négy óra, hogy valósággal meglepődtem, amikor Lisa kopogott az ajtón. Mielőtt elindultunk volna, Jace megfogta a csuklóm, és egy kulcsot nyomott a kezembe.

- Lehet, nem leszek itthon, amikor visszaérsz. Ezzel be tudsz jönni. – Magyarázta kérdő arckifejezésemet látva.

A kulcsot Lisa táskájának egyik zsebébe csúsztattam, nehogy elhagyjam. Gyorsan odaértünk a táncteremhez, ahol meglepetésemre, csak mi ketten és a tanár voltunk.

A tanár egy hosszú, szőke hajú, zöld szemű, harmincas évei közepén járó nő volt, aki azt kérte, én is tegezzem nyugodtan, mint Lisa. Kate volt a neve. Ruhája nagyon hasonlított a miénkre, csak az övé zöld volt, és több volt rajta az arany díszítés.

Elég gyorsan elrepült az a három óra, amit itt töltöttünk. Fel sem tűnt az idő múlása. Lisának igaza volt. Tetszett nekem. Még Kate is megdicsért az óra végén, mennyire jól megy nekem.

- Akkor holnap is ötre várlak titeket. Gyakoroljatok sokat! Sziasztok! – Mondta Kate búcsúzóul. Megölelt minket, majd a folyosó végén elváltak útjaink. Lisán és rajtam még mindig rajtunk volt a hastáncos ruhánk, így az öltöző felé vettük az irányt, ahol le is tudtunk zuhanyozni.

Ezt követően elmentünk vacsorázni egy gyorsétterembe, ahol gyrost rendeltünk. Már nyolc óra is elmúlt, mikor benyitottam a kulccsal Jace lakásának ajtaján. Úgy tűnt, Jace-nek igaza volt. Nem volt otthon. Én olyan fáradt voltam, hogy ruhástul estem rá a kanapéra, és aludtam el, mert nem volt elég erőm felvonszolni magam az emeletre.

Mikor elkezdtem magamhoz térni, egy halk koppanást hallottam. Nagy valószínűséggel egy ajtó csukódhatott be. Valószínűleg Jace ért haza.

A szemben lévő konyhában felkapcsolta a villanyt, majd halkan elkezdett keresni valamit. Nagy valószínűséggel megtalálta, mert elindult felém. Mivel az erős fény elvakított, csak a sziluettjét tudtam kivenni. Ebből megállapítottam, Jace az. Ám valami mégis más volt…

Mintha szárnyai lettek volna. De hogy lehetséges ez? Talán csak hallucináltam… Biztosan nincsenek Jace-nek szárnyai, mint egy…

Mint egy angyalnak…