Lisa hosszú
fekete haját a vére az arcához tapasztotta. Hófehér arcán skarlátvörös
csíkokban folyt lefelé a vére. Jace elfektette a kanapén, előkereste az
elsősegélydobozt, és elkezdte ellátni a lány sérüléseit. Az a seb, amit múltkor
is láttam a homlokán, most ismét vérzett. Ezen kívül még egy-két vágás
éktelenkedett jobb arcán. Karján látszott, hogy valaki nagyon erősen
megszorította.
- Rendbe fog
jönni? – Kérdeztem Jace-től, miközben Lisára néztem. Úgy nézett ki, mintha
békésen aludna.
- Igen.
Mondjuk, csoda, hogy idáig el tudta vezetni az autót… Ahogy elnézem, elég sok
drogot kaphatott…
- Az volt,
akire gondolok? – Öleltem magamhoz a fiút.
- Szerintem
igen.
A délelőtt
folyamán Lisa magához tért, és mindent elmesélt.
- Tegnap este
zárás után a főnök megragadta a karomat, és elrángatott az emeleten lévő
szobába. Nem számítottam semmi komolyra, csak a szexre, mert mindig ezt
csinálja. – Mesélte összébb húzva magát a kanapén. – Adott egy pohár vörösbort,
amit meg is ittam, ám csak utána jöttem rá, hogy be akar drogozni engem. Futottam,
mert tudtam, gyorsan hatni fog. Egyszer elkapott, és megpróbált visszarángatni,
de sikerült elmenekülnöm. Autóba szálltam, és idejöttem. Nem baj?
- Persze, hogy
nem gond. – Előztem meg Jace-t a válasszal. – Jace szerint csoda, hogy idáig el
tudtad vezetni…
- Így is
fogalmazhatunk… - Mosolyodott el. – De ahogy elnézem, itt történt valami, mióta
nem találkoztunk…
Egyből
értettem, arra gondol, miért ülök Jace ölében. Én elmosolyodtam, és az ajkamba
haraptam, míg Jace felnevetett.
- Semmi
különös. – Válaszolta Jace. – Pusztán megbabonázott Mayka szépsége…
Éreztem
elvörösödök, amikor Jace ezt mondta. Elvégre velem is ugyanez volt a helyzet…
Csak engem épp Jace varázsolt el…
Délután Jace
bevitt az iskolába, hogy megtudjuk, mi lett az eredmény. Lelkesen mentünk be az
épület kapuján, bár előtte volt egy kisebb összetűzésünk Lisával. Mondtuk neki,
ma még nem biztos, hogy vissza kéne mennie dolgozni a főnöke miatt. Azonban ő
hajthatatlan volt. Végül elment.
Alighogy
beléptem a titkárság ajtaján, pár perc múlva boldogan ugrottam Jace nyakába.
- Sikerült,
Jace! Sikerült! - Erősen szorítottam magamhoz a fiút, majd megcsókoltam.
- Gratulálok!
– Látszott rajta, ő is örül.
Érdekesen keveredik a bűnügyi és a szerelmi szál, észrevehetetlenül de édesebbé válik ezzel a történtet. Kíváncsi vagyok, hogyan folytatod...
VálaszTörlésVárom a következőt.
Love.Gabriella.Fisher