Chapter 35th - Consternation

Jace egy pillanatra teljesen lemerevedett, keze pedig megállt a hátam közepén. Azt hitte talán nem vettem észre meglepődését, így gyorsan folytatta. Csakhogy most szemfülesebb voltam…

- Nem lehet, hogy csak fáradt vagy? – Súgta.

- Nem, Jace. Tisztában vagyok vele, mit mondok, és azzal is tisztában vagyok, te is pontosan tudod, igazam van. – Jelentettem ki határozottan, ugyanakkor lehet, kicsit kuszán.

- Oké. – Adta meg magát. – Honnan tudod?

- Egy: én is az vagyok. – Látszólag meg sem lepődött, amikor ezt mondtam. – Kettő: megérzés. Általában jók a megérzéseim. Most is rájuk hallgattam…

- Értem. De te igazából nem is tudod megállapítani valakiről, hogy angyal-e, vagy ember. Jól gondolom? – Kérdésére csak bólintottam, miután kissé elhúzódtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. – Amikor először megláttalak, már akkor tudtam, nem ember vagy.

- Honnan? – Faggattam.

Láttam azon gondolkozik, hogyan mondja el úgy, hogy én is megértsem. Végül felsóhajtott, és belevágott.

- Vannak különbségek, amiket csak az angyalok vesznek észre angyal és ember között. – Magyarázta. – Abban a pillanatban, hogy először megszólaltál, már biztosra tudtam, nem úgy neveltek fel téged, mint engem… Téged emberként, engem angyalként… Megkérdezhetem az okát?

- Persze. – Nyeltem egyet. – Az apám…

- Akkor ezért mondtad múltkor, hogy előle menekültök? – Szakított félbe.

- Igen. És én semmit… Semmit nem tudok semmiről… Csak azt, mi vagyok, és nem mondhatom el senkinek. – Fakadtam ki, miközben felhúztam a lábaimat az ágyra, és törökülésbe ültem.

- Édesanyád nem fedhette fel, kik vagytok, és hol… - Bólintott. – Nem akarok tapintatlan lenni, de megkérdezhetem, miért akar végezni veled az édesapád?

- Fogalmam sincs, Jace. Fogalmam sincs. – Ráztam meg a fejem.

- Talán ebben megtaláljuk a választ… - Húzta elő az ágy alól azt a dobozt, amit nemrég a régi lakhelyemről hoztunk el.

Meglepődtem ugyan, de nem kérdeztem meg, honnan tudja, hogy oda tettem. Annyi különös dolgot nem lehet megmagyarázni, de erre nem is akartam választ kapni. Ettől valahogy még vonzóbbnak találtam Jace-t, mit eddig.

Nyitottam a számat, hogy megkérdezzem, hogyan akarja kinyitni kulcs nélkül, ám ő megelőzött. Megfogta a kezem, amelyiken még mindig ott volt a gyűrű, amit akkor kaptam tőle, amikor először csókolt meg. Lehúzta az ujjamról, majd a láda elején lévő kör alakú mélyedésbe helyezte.