Chapter 32nd - An old acquaintance

- Te, jó ég! – Mondtam. – Az tényleg te voltál?

- Igen. – Nevetett Lisa. – Én voltam az, aki mindig elesett.

El sem akartam hinni, hogy Lisával én már találkoztam. Igaz, kiskoromban, így nem igazán emlékszem már annak a kislánynak az arcára, aki régen a táncórákon soha nem tudott talpon maradni. Az emlék már elhalványult annyira, hogy csak ennyire emlékezzek.

Régen, amikor még Atlantában éltem anyuval, tánciskolába is jártam. Talán öt éves sem lehettem, amikor ott laktunk. Nem is emlékszem onnan semmire, csak a táncórákra. Egyszerűen varázslatos volt a tanárunk. Mindig úgy táncolt, hogy minden egyes szempár rá szegeződött. Rengeteg versenyt is nyert. Mindenki úgy tartotta, ő az egyik legtehetségesebb.

- Na, milyen? – Kérdeztem, miután beléptem a nappaliba.

Jace, aki az egyik fotelben nyújtózkodott el lábát átvetve a karfán, intett, forduljak körbe, hogy jobban szemügyre tudjon venni ebben az azúrkék hastáncos ruhában, ami rengeteg arannyal volt díszítve.

Be kellett vallanom, hogy a táncnak ezt a formáját még soha nem próbáltam ki, annak ellenére sem, hogy már rengeteg félét ismertem. Lisa azt mondta, szerinte tetszeni fog nekem, csak azért voltam hajlandó felhúzni ezt a ruhát. Igaz, meglehetősen kevésnek éreztem mindazt, ami rajtam volt.

Mert mi is volt rajtam gyakorlatilag? Egy földig érő, díszes szoknya, ami a csípőmnél kezdődött, és egy szintén díszes melltartó. Lisa mögém lépett, és egy átlátszatlan kendőszerűséget terített a vállamra, aminek a színe úgyszintén azúrkék volt, és valamivel a térdem alatt volt a vége.

- Azt a…! – Ámult el Jace. – Gyönyörű vagy.

- Jól áll ez a szín. – Helyeselt Lisa.

- Most megnézhetem a tiédet is? – Kíváncsiskodtam Lisára nézve.

Nem kellett kétszer kérnem. Lisa gyorsan felvette a sajátját, és megállt előttünk. Gyakorlatilag ugyanolyan volt, mint az enyém, csak az volt a különbség, hogy az övé nem azúrkék, hanem vérvörös volt. Ekkor a kendő már félig-meddig lecsúszott a vállamról.

Még mindig rajtam volt a ruha, és igen keveset takart belőlem, amikor észrevettem, Jace rajtam legelteti a szemét.

- A végén még kiesik a szemed, Jace, úgy nézed Maykat. – Szólt rá Lisa, mielőtt kilépett az ajtón, és elment visszahúzni a ruháit.

Én természetesen egyből elpirultam. Jace felém nyújtotta a kezét, amit gondolkodás nélkül, egyből meg is fogtam. Hirtelen közelebb húzott magához, így végül az ölében kötöttem ki.

- Na! Akkor én most elmegyek, és négyre érted jövök. – Szólt be Lisa a nappali ajtaján, majd kilépett a ház ajtaján, beült a kocsiba, és elhajtott.