Alapvetően
egész jól nézett ki ez a kínai étterem. Igaz, tele volt arany és piros
díszítéssel, de ezt leszámítva hangulatos volt. Mindegyik oszlopra különböző
sárkányok voltak festve. Bármibe le mertem volna fogadni, hogy kézzel festették
őket.
Jace akkor már
eltüntette a tányérján lévő sushi felét, amikor én még meg sem kóstoltam.
- Mire vársz?
– Kérdezte Jace nevetve. – A végén még elfut…
- Vagy inkább
elúszik… - Motyogtam inkább csak magamnak, ám Jace is nevetett rajta.
- Van
humorérzéked, az biztos… - Nevetett tovább.
Valahogy ez
nem az én estém volt. Még az evőpálcikákat sem tudtam rendesen megfogni, pedig
milyen sokszor ettem már ilyenekkel…
- Kóstold meg!
– Tartotta át az asztal fölött a kezében tartott evőpálcikát, amivel egy darab
sushit fogott meg.
- Na, jó. –
Adtam meg magam, és ráharaptam az érdekes ízű ételre. Jace csak mosolygott
velem szemben, miközben visszahúzta a kezét és a pálcikákat.
- Jace, csak
nem találtál magadnak egy barátnőt? – Ült le Jace mellé egy fekete hajú és
szemű, velünk egyidős fiú. Kérdésétől félrenyeltem, és köhögni kezdtem. Miután
ittam egy kis vizet, a köhögésem csillapodott.
- Alec, ő az,
akiről meséltem, Mayka a neve. Mayka, ő pedig Alec. – Mutatott be minket
egymásnak, miközben mi kezet ráztunk. Olyan ismerős volt Alec, de nem tudtam,
honnan.
- Igazad volt,
Jace. – Mondtam. – Tényleg finom.
Ő csak
elégedetten bólintott, majd Alec intett a pincérnőnek, aki felvette a
rendelését. Alec valamit Jace fülébe súgott, mire Jace az étterem másik felébe
nézett.
- Ez biztos? –
Próbált halkan beszélni úgy, hogy én ne haljam, ám ő nem járt akkora sikerrel,
mint az előbb Alec.
Alec válasza
egy bólintásból állt, majd ismét súgott valamit Jace-nek, amin utána csak ő
nevetett, Jace pedig komoly arccal nézte. Nekem csak annyit sikerült belőle
értenem, hogy az én nevemet mondta ki, ám többet nem tudtam kivenni belőle. Ha
jó volt a megérzésem, akkor nem is akartam tudomást szerezni arról, amit
mondott.
- Megnézem Tina-t,
oké? Úgy tudom, ma dolgozik. – Vetette közbe Alec, majd elviharzott.
- A barátnője?
– Érdeklődtem meg Jace-től.
- Nem. – Rázta
meg a fejét. – A húga. Bár abban igazat adok neked, hogy nem hasonlítanak
nagyon egymásra.
Eddigre már
mindkettőnk tányérja üres volt. Jace meg is kérdezte, nem kérek-e még, ám nekem
elég volt. Ő azonban rendelt még egy adagot, amiből később én is „loptam” egy keveset.
Szia, Petri!
VálaszTörlésNagyon tetszett ez az utóbbi három fejezet :)Kíváncsi vagyok, hogy folytatod ez után...
+a halas poént második hallásra is imádtam :D
várom a folytatást, ahogy tudok, majd komizok :)
puszillak :)
cs
"A végén még elfut..." - Ez mekkora, nem is számítottam rá xD Hát szakadtam a röhögéstől... Jó rész volt kellemes, és persze az elmaradhatatlan rejtély most is ott volt a háttérben. :)
VálaszTörlésLove.Gabriella.Fisher