Reggel
hatalmas csörömpölésre ébredtem, ami a konyhából jött. Felkeltem, hogy
megnézzem, mi történt. A takaró, amit feltehetően Jace terített rám éjszaka,
még mindig rajtam volt.
Mikor beléptem
a konyha ajtaján, a nekem háttal lévő Jace épp valamelyik eltörött tárgy
darabkáit szedte össze szitkozódva.
- Nem
gondoltam volna, hogy te is szeretsz káromkodni… - Jegyeztem meg nevetve, az
ajtófélfának támaszkodva. Jace nem számított rám, így láttam, megijedt.
- Ó! Hát,
tudod… Néha le kell vezetni a feszültséget… - Dobta a szemetesbe az
üvegdarabokat, majd sajnálkozva nézett rám. – Felébresztettelek?
- Nem. Már
készültem felkelni. – Hazudtam. Láthatóan jól sikerült ez a hazugság, mert Jace
nem kérdőjelezte meg, mennyire igaz.
Délelőtt a
rendőrség felhívta Jace-t, hogy be tudunk-e menni az őrsre. A rendőrségen
kellett várnunk egy kicsit, mert időközben egy banki lövöldözéshez riasztották
azt, aki beszélni akart velünk, így mi leültünk a folyosón lévő székekre.
Végül
megérkezett, akire vártunk. Az egyik karján fehér kötés díszelgett.
- Semmi
komoly. Csak meglőttek. – Magyarázta kérdő pillantásunkat látva. Jace-szel
összenéztünk, mikor azt mondta, semmi
komoly. Hiszen most lőtték meg… És nem komoly?
Soha nem
értettem, miért megy valaki rendőrnek. Gyakorlatilag minden nap veszélyben van
az életük. Ez nem zavarja őket? Ráadásul családjuk is van… Mi lesz, ha egyszer
nem megy haza? Személy szerint én soha nem vállalnám be ezt a munkát. Főleg, ha
tudatában vagyok annak, milyen veszélyei vannak ennek az állásnak.
Beültünk egy kihallgatóterembe,
majd a rendőr szomorúan felsóhajtott, amikor belelapozott a mappába, amit a
kezében tartott. Végül egy képet tett le elénk az asztalra.
- Felismeri,
Ms. Fray? – Kérdezte.
Ránéztem a
fényképre. Egy erdős terület volt a háttérben. Az előtérben egy lány feküdt a
földön. Valamilyen fehér szövetet csavartak köré. Arca hófehér volt, a szája
pedig valamilyen különös, lilás árnyalatot vett fel. Kócos, szőke hajába
valamilyen növény levelei akadtak. A szemét lecsukta, mintha aludna. Ám ez nem
így volt. Ez a lány a képen halott.
- Igen. –
Nyögtem. – Sheila az… - Éreztem, ahogy a világ elkezd forogni körülöttem.
- Mi történt?
– Kérdezte Jace. Mintha csak a gondolataimban olvasott volna, míg én továbbra
is a képre meredtem.
- Egy túrázó
csoport találta meg ma délelőtt az erdőben. – Válaszolt csendesen. – Talán két
napja lehetett már ott. Megverték, és megerőszakolták. Úgy véljük, Ms. Fray-nek
igaza volt… Szerintünk is azt kell keresnünk, aki őt is megerőszakolta…
Itt elszakadt
a cérna. Nem bírtam tovább. Nagyon hamar Jace karjai közt találtam magam, és
újból sírtam.
Wow. Na, hát erre nem számítottam ilyen "korán". Bár itt pörögnek az események, nem tudom mire gondoltam :D
VálaszTörlésJó volt, megleptél ezzel... :)
Love.Gabriella.Fisher