- Mi történt, doktor úr? –
Kérdezte Jace attól, aki az előbb élesztette újra Richardot.
- Úgy néz ki, valaki
megmérgezhette, amíg nem volt benn nála senki… - Válaszolta. – De nyugodjatok
meg! Stabilizáltuk, és úgy néz ki, egyelőre jól van. – Azzal elviharzott, mert
az előbb szóltak neki, hogy egy másik betege nem érzi jól magát.
A rendőrök egy gyors köszönés
után távoztak, Jace és én pedig bementünk anyu főnökéhez.
- Mayka… - Nyögte Richard, mikor
mellé léptem. – Édesanyád Seattle-be ment egy ismerőséhez. Azt mondta, te is ismered, és valójában nem halt meg.
Én teljesen ledöbbentem. Egy
emberről tudtam csak, aki Seattle-ben élt, és meghalt. Aki napközben vigyázott
rám. Az a nagybácsiszerűség… De ő meghalt szívrohamban, amikor három és fél
éves voltam… Igaz, anyu annyi mindent eltitkolt…
- Mayka, és tudnod kell még
valamit… - Mondta, miközben lehunyta a szemét. – Édesanyád terhes. Gyereket vár
tőlem…
- Ez hogy lehetséges? –
kérdeztem idegesen, mialatt az öklömet a falnak csaptam már Jace lakásában, az
előszobában. Éreztem, ahogy a könnycseppek végiggurulnak az arcomon, ám nem
tudott érdekelni.
Jace egyből mellettem termett,
hogy meg tudjon állítani, ha kárt akarnék tenni magamban. Lefogta a kezemet, és
magához húzott.
- Nyugodj meg, Mayka! Attól jobb
lesz, ha eltöröd a kezed? – Érdeklődött.
- Vagy a falat… - Motyogtam arra
utalva, amit Jace az erőről mondott a kórházban. – Az nem lehet, hogy anyu
terhes… Ráadásul Richardtól…
- Figyelj! Nézz rám! – Emelte
fel az államat, hogy a szemébe nézzek. – Most elmész, és veszel egy hidegzuhanyt!
Attól megnyugszol.
Ezt úgy mondta Jace, hogy
értelme sem lett volna a vitatkozásnak. Így megfogtam pár cuccomat, és elmentem
lezuhanyozni. A hideg víz égette a bőrömet, de még mindig annyira ideges
voltam, hogy képtelen voltam ezzel foglalkozni.
Mikor kiléptem a fürdőszoba
ajtaján, Jace-t pillantottam meg, aki hanyagul támaszkodott a falnak. Mindent
tudó pillantással mért végig tetőtől talpig.
- Jobb már? – Kérdezte végül
ellökve magát a faltól.
- Kicsit. – Mondtam csendesen a
szobám felé tartva. – Jace, sajnálom, ha az előbb…
- Ne szabadkozz! – Szakított
félbe. – Megértem. El tudom képzelni, milyen lehet ez most neked… - Vett egy
mély levegőt. Leült az ágy szélére, engem pedig maga mellé húzott. – Most
pedig, amit ígértem… - Súgta.
Hát, Petrim, te tényleg egy igazi gonosz emberke vagy :P Ez a fejezet... azt hiszem egyszerűen csak túl rövid volt :D
VálaszTörlésfolytatást várom! nagyon nagyon! merthát... így abbahagyni!
cs
Igen, néha én is rövidnek találok egy-két részt... De ez van. :)
TörlésÉs már nem kell sokáig várni a folytatásra. Holnap reggelig mennyi idő is van vissza? 10 óra? :)
Kedves Petra!
VálaszTörlésSzerintem én felmondok ^^ Oké, meglepődtem ezen a terhességen, tényleg letaglózott, de azt hittem több sokkszerű élmény már nem fog érni engem ebben a fejezetben.
Óh, én kis naiv! A befejezés, bár nyugodtabb, sokkal idegesítőbb volt.
Imádlak ezért a stílusért komolyan, de azért egy picit fárasztó ám :D Sosem tudsz minket békében hagyni, szóval komolyan gyanús vagy nekem :)
Már várom a következő részt!
Love.Gabriella.Fisher
Szerintem nem is vagy naiv. :) Csak éppen abban reménykedsz, hogy nyugisabb befejezést hozok a következőkben. Nincs igazam? :D
TörlésÉs gyanús lennék? Ki tudja? Talán igazad van. :D