- Mivel angyal vagy, és
hamarosan betöltöd a tizenhetet, kezded megkapni az erődet. Egyre erősebb, és
gyorsabb leszel. – Mondta Jace a szemembe nézve. – Az emberekhez képest pedig
sokkal, de sokkal erősebb és gyorsabb, még akkor is, ha téged emberként
neveltek.
- Értem. Azt hiszem… -
Bólintottam.
- És meg kell tanulnod, hogyan
kell kordában tartani az erődet, és hogyan tudod előhívni… - Sóhajtotta.
- És te ebben tudsz segíteni? –
Érdeklődtem.
- Nem. Én még nem. – Rázta meg a
fejét. – Hét nap múlva leszek tizenhét. Addig csak ösztönösen használom...
Legalább is Alec apja azt mondta, valamiért nekem nem kell ezzel foglalkoznom,
mert ő úgy veszi észre, én ösztönösen használom. Alec apja megemlítette
egyszer, hogy tizenhét és fél éves korunktól tudjuk úgy kordában tartani az
erőnket, ahogy én most. És hidd el, én sem értem, ez hogyan lehetséges!
Ha jól értettem, akkor Jace a
tudatán kívül tartja kordában az erejét, amit még nem kéne tudnia, mert fél éve
még hátra van addig.
- Alec már felhívta rá a
figyelmemet, hogy az apja szerint te is ilyen leszel, mint én… - Szorította meg
a kezem Jace.
- Engem honnan ismer az apja? –
Kérdeztem döbbenten, Jace kék szemeibe nézve. – És Alec-ék is angyalok?
- Alec és Tina meséltek neki
rólad… - Vont vállat. – És igen, azok.
Délután Jace átment Alec-ékhez,
én pedig bepakoltam a mosógépbe, és elindítottam. Mikor lejárt egy kosárba
pakoltam őket, és elvittem kiteregetni a hátsó udvarra, ahova egyszer már
kiteregettem a múlt héten.
Épp végeztem, és be akartam
menni a lakásba, amikor valaki hátulról megragadott. Egyik karját a nyakam elé,
másikat a derekam köré fonta. Én mindkét kezemmel próbáltam elszakítani kezét a
torkomtól.
Délelőtt rengeteg energiám volt
Jace szerint. De most, amikor kéne, akkor még csak egy kevéske sincs?
Megpróbáltam kiáltani, vagy sikoltani, ám a torkomon akadt. Nem tudtam
megszólalni. Kapálóztam az idegen szorításában. Próbáltam megrúgni, hátha akkor
elenged. Eddig be is vált a tervem, csakhogy amint elengedett én a földre
zuhantam, és lefejeltem egy kődarabot.
- Azt hitted, el tudsz bújni
előlem? – Érdeklődött nevetve, miközben én megpróbáltam átfordulni a hátamra.
Azonban ő ezt nem hagyta. Cipője orrát a vállamhoz szorította, és
visszanyomott. Ettől olyan erős fájdalom hasított a teljes karomba, hogy
felszisszentem.
- Na, nyomás! – Azzal megragadta
a karomat, felrántott maga mellé, majd egy autó felé lökdösött.
Szia :)
VálaszTörléselször: PETRA, itt MINDENKI angyal???? Basszus, de tényleg. Kiről fog még kiderülni? A fél városról? :D Nagyon kemény vagy :D(csakhogy ne mindig a durvát hajtogassam...) :D
Aztán... a vége... hát az nagyon tetszett! Új kedvenc részem van :D nagyon kemény...(igen, ez az új szó :D)
szóval várom a folytatást.. bár még nem tudom, milyen rendszerességgel fogok tudni netezni... :) majd meglátjuk :)
szép napot, és soksoksok ihletet, drága Petrim :)
cs
Szia!
TörlésNem, nem mindenki angyal. Esetleg még egy-két ember, de nem több. Azt hiszem. :D
És örülök, hogy tetszett a vége, mert most fognak jönni azok a részek, amiket nagyon szerettem megírni. :D Amikor írtam őket, észre sem vettem, milyen gyorsan elrepült az idő, és hogy újabb hét fejezetem van... :)
Neked is szép napot! :)
Neeee már! Én most félek! Jace, Jace, Jace, come on! Egy kis baj akadt, igazán segíthetnél :( Most megint itt van ez a kis pedomaci, már nagyon idegesít, komolyan. Szabályosan meg tudnám fejelni - ha mondjuk nem lenne hatszor erősebb nálam.
VálaszTörlésNagyon jó rész volt, a sztori is egyre teljesebb :)
Váromm a következőt ^^
Love.Gabriella.Fisher
Most hirtelen nem is igazán tudom, hogy mit is mondjak... :D
VálaszTörlésTalán most elég lesz annyi, hogy holnap hozom a következő részt, mint általában. :D